A kórbonctan egyik első hazai szakembere, ARÁNYI LAJOS (Rév-Komárom, 1812. május 29. – Nagymaros, 1887. július 29.) bölcsészetet és jogot tanult; utóbbi hivatását gyakorolta is, amikor az 1831-es kolerajárvány hatására áttért az orvosi pályára. 1837-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd 5 évig tartó olaszországi és bécsi tanulmányútja során sebészi, szülészi és szemészi képesítést is szerzett, négy éven keresztül pedig kórbonctant is tanult, amely legkedvesebb szakterülete lett. Olyannyira így volt ez, hogy 1844-ben Pest-Budára visszatérve hat éven keresztül fizetés nélkül, saját költségén bérelt helyiségben tanította a nálunk még újdonságnak számító tantárgyat. A szabadságharcban önkéntes nemzetőr főorvos volt, ezért a későbbiekben még az ingyenes tanítást is megtiltották számára; csak 1860-ban kapott professzori kinevezést. Ő volt az első magyar kórbonctani tankönyv szerzője. Kutatásokat végzett az ödéma, a fulladás, a narkózis és a szívműködés problémáival kapcsolatban. Megszervezte a törvényszéki orvostan oktatását jogászok részére, valamint számos cikket közölt az életmentéssel kapcsolatban a Néptanítók Lapjában és szorgalmazta az életmentés oktatását a papneveldékben.
Szenvedélyes szeretettel űzött orvosi foglalkozása mellett számos egyéb dolog érdekelte. Rajzolt, festett, régészeti kutatásokat folytatott, az elsők között ismerte fel a műemlékvédelem jelenőségét. Az 1853. évi tűzvész után országos mozgalmat szervezett a vajdahunyadi vár megmentésére; elvégezte a vár felmérését és leírását is. Ő kezdeményezte Buda történeti nevezetességű helyeinek emléktáblával történő megjelölését. Pest megye számos műemlékét, templomát mérte fel; szépen illusztrált jegyzeteit levéltárakban helyezte el. Kórbonctani múzeuma számára természethű készítményeket alkotott. Alapítványt tett a legjobban fogalmazott boncolási jegyzőkönyv és a legsikerültebb szövettani készítmény évenkénti jutalmazására. Számos kórbonctani műszót alkotott – egyébként gazdag nyelvismerettel rendelkezett, beszélt angolul, görögül, németül, olaszul és héberül. Kora természetgyógyászainak tevékenységét is figyelemmel kísérte és tapasztalatairól könyvet írt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Dr. Arányi Lajos
(részlet)
1831-ben a cholera, e rémvendég látogatván meg hazánkat s Pestet is, nagy részt vett a cholera-betegek ápolásában. Orvosi hajlamai utat törtek magoknak. A missionáriusság is fejében volt még, s gondolta, ha majd az lesz, jó hasznát veheti az orvosi praxisnak. — A cholera elmúlt, de a joghoz visszatérésről szó sem volt többé. A 19 éves ifjú Arányi megtalálta életczélja irányát, törekvései súlypontját, — az orvosi tanpályára lépett. Mint orvosnövendék egész lelkesedéssel vetette magát tanulmányaira. A mi akkor még szokatlan vala, jegyzeteit ügyes rajzokkal illustrálta. Az egyetemi orvostanulók természettudományi értekezleteiben tevékeny szerepet vitt, műszavak magyarosításával foglalkozott.
A sebészet nagyhírű tanárának, Stáhly Ignácznak kiváló kedvencze lön, mit szorgalmán és tehetségén kivül azon ügyességének is köszönhetett, melyet boncztani és sebészeti rajzaiban s a nevezetesb képletek és kóresetek gypsz-öntvényeiben tanusitott.
...
1855-ben adta ki eredetileg magyarul irt, azután németre is átdolgozott kórboncztanának első füzetét. A munka további részén, s kivált a számos rajzokon folyvást nagy szorgalommal dolgozott, bár Csausz halála folytán az „épboncztan" előadásával is ő bízatott meg ideiglenesen. „Kórboncztana" 60 ivre volt tervezve, s e nagy műnek csak rövidlete a „Kézboncztan elemei," melyet teljesen kiadott. Az életmentésről (hirtelen halálveszély eseteiben) tartott rendkivüli előadásairól is csak rövid kivonat jelent meg egy vegyes tartalmú folyóiratban, népszerű modorban, mig a tárgy tudományosabb előadása, 40 ives nagy mü, kéziratban hever. Legkitűnőbb müve talán „A mellür zsigereinek táj- és leiró kórboncztana" (1865.) három táblával, mely mü orvosi körökben átalános figyelmet gerjesztet.
Tudományos érdemeit méltányolta a magyar tud. akadémia, mely őt már 1858-ban tagjává választotta.
Emlitettük, hogy Arányi, saját tudománya mellett, szórakoztató pihenéséül eleven szellemének megint csak munkás és tudományos foglalkozást keres. Ily módon mint jeles archeolog lön ismeretessé. S e téren is dicséretes buzgósággal tervez, inditványoz és működik. A budai várban levő történelmi emlékű házak s pontok emléktáblákkal való megjelölésének nemcsak eszméje származott tőle, hanem a kivitelben is neki van legnagyobb része s érdeme. így a vajda-hunyadi vár, a középkori műépítészet e legérdekesb és legbecsesb emlékének restaurációját is ő indítványozta először. Több izben oda utazott, pontos és részletes rajzokat készített, fáradozott és áldozott, megmozdított minden követ a nemes czél elérésére, — s valóban részben az ő kezdeményezésének, fáradhatlan kitartásának, lelkesült tevékenységének köszönhetjük, ha e nagy becsü s Európában páratlan archeológiái értékű lovagvár, most már állami költségen, eredeti diszébe lesz visszaállítva.
Forrás: Vasárnapi Ujság – Tizenhatodik évfolyam, 23-ik szám, 1869. junius 6.
