WASS SÁMUEL, (Kolozsvár, 1814. január 13. – Budapest, 1879. március 20.): földrajzi útleíró, közgazda, a Földhitelintézet alapítója.
Kolozsváron végzett líceumi tanulmányai után nagy utazásokat tett külföldön, amelyekről útijegyzeteket írt. 1833-tól megyei közhivatalokat viselt. 1848 elején Doboka vármegye főispánja, 1849. februárig a pesti országgyűlésen képviselője. 1849-ben a magyar kormány megbízásából a magyar hadsereg számára fegyverek szerzése céljából Konstantinápolyba, onnan Párizson és Londonon keresztül Amerikába ment. A szabadságharc elbukásáról értesülve San Franciscóban két társsal nagyobb aranykohót létesített, ez az 50-es évek végén megszűnt. 1858-ban végleg hazatért. 1861-ben a főrendiház tagja lett, 1866-tól 1875-ig Deák-párti képviselő. Részt vett a Földhitelintézet megalapításában, főleg azonban iparvállalatok előmozdítását szorgalmazta. Igen nagy nyelvismerettel rendelkezett; cikkei a magyar és a kaliforniai angol lapokban jelentek meg, élményeiről könyveket is írt: Kilencz év egy száműzött életéből (Pest, 1861); Szárazi és tengeri utazások nyugaton (Pest, 1862).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Várdy Béla: Wass-kor
(részlet)
A Wass család bizonyos tagjai más vonalon is kitűntek. Wass György (1658–1705) és fia, László (1696–1738) például jeles naplóíró volt. Ugyanez áll Wass Sámuelre (1814–1879) is, aki az 1848-as szabadságharc után került Amerikába, s aranyásó és aranyfinomító-tulajdonos lett. Visszatérte után Kilencz év egy száműzött életéből (1861) és Szárazi és tengeri utazások nyugaton (1862) címmel írta meg száműzetésének emlékeit, amelyeknek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
Itt még csupán annyit – s ez nincs benne a könyvben –, hogy amerikai tartózkodása idején Wass Sámuel gróf még szimpla „v”-vel írta a nevét, valamikor hazatérte után azonban a család „w”-re változtatta a kezdőbetűt. A „névváltozás”-nak az volt az oka, hogy német nyelvterületen, a német kiejtésből kifolyólag, mind kellemetlenebb lett e családnév. A németek ugyanis a „v” betűt „f”-nek, az „s” betűt pedig „sz”-nek ejtik ki, így a Vass név egy kissé kellemetlen módon hangzott el.
A család legújabb, nagy hírnévnek örvendő tagja Wass Albert gróf (1908–1998) volt, akit Nyírő József és Tamási Áron társaságában a XX. század egyik legkiválóbb erdélyi írójaként szoktak emlegetni.
