Az Úr így szólt Mózeshez „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára”.
„Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat, és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt.”
„Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt; így utódaitok megtudják, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről”. (Lev23, 33–43)
A zsidó nép 40 éves pusztai vándorlása során teljes odaadással kellett bízzon az Úrban, akkor is, ha sok szenvedést kellett kiállniuk. Az Úr mindvégig gondoskodott a népéről: hol vizet fakasztott a hegyből, hol mannával és fürjjel táplálta őket. A Sátoros ünnep ezt a bizakodást jelképezi, amivel Istenre hagyatkozott a nép, valamint emlékezés a vándorlásra, amikor még sátrakban laktak.
Ezt még inkább kiemeli az, hogy a Tóra megszabja az ünnep idejét is, ami pedig az év folyamán bármikor lehetne, mivel nem kötődik konkrét történelmi esemény dátumához. A Tóra parancsa szerint azonban az év utolsó aratásával együtt kell megtartani az ünnepet, amikor hálával és köszönettel emlékeznek az ember szükségleteiről gondoskodó Örökkévalóra.
A Tóra ezeket a napokat a betakarítás ünnepeként is említi. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri ezt az örömünnepet.
A tórai előírás szerint Szukát (sátor, bódé) kell építenünk. A másik rituális kötelesség az előírt négyféle növényből (citrus, pálmaág, mirtuszág, fűzfaág) készített csokorral az Örökkévaló előtti örvendezés. A csokor minden irányba lengetése szimbolizálja, hogy Isten mindenütt jelen van.
A Jeles napok szerkesztősége
Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások
(részlet)
A sátrak ünnepét (Tisri 15–21.) több ízben nevezi Szentírásunk „az” Ünnepnek: a legünnepibb napok sorozatának. Bizonyos szempontból ez a megkülönböztetett kitüntetés a többi ünneppel szemben valóban jogosult. Szukkot a leggazdagabb valamennyi közül szép színes szertartásokban, szemléletes festői jelképekben, hiszen az egész évi munka betetőzése: a szüretnek, a termés betakarításának ünnepe leginkább indít örömre, hálára.
Két jelkép tünteti ki ünnepünket: a sátor és a négy részből álló ünnepi csokor.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
„Őszbe csavarodott a természet feje…”
Tisrí hó 15-én, holdtöltekor kezdődik a Szukkót zarándokünnep, a „sátoros ünnep”. A hétnapos ünnepségsorozat eredetileg betakarítási és szüreti ünnep lehetett, később a pusztai vándorlás emlékeztetőjévé alakult át.
A hónap Idusa, a 15. nap nemcsak a rómaiaknál, hanem a zsidóknál is különös jelentőséget kapott. Ez a nap a telihold örömteli napja és a két fő zarándokünnep, a Peszáh és a Szukkót kezdőnapja. Ezért a 15-ös szám – egyéb jelképes vonatkozásai mellett (l. Tizennégyen vannak) – vissza-visszatér az eredeti templomi kultuszban is. A papok és zarándokok a zarándokünnepeken a templomban a „grádicsok 15 énekét” (120–134. zsoltár) zengték fölfelé haladtukban azon a 15 lépcsőfokon, amely az „Asszonyok udvarából” vezetett föl a férfiakéba.
Bethlen Gábor kiváltságlevele a zsidókhoz
(részlet)
[...]
egyrészt különös gondoskodásunkból, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunkból kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk – ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és béke diadaljeleivel ékeskedve megközelítse a régi Dáciát (avagy elérje a régi Dácia dicsőségét): tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván Méltóságos Sassa Ábrahám konstantinápolyi zsidó orvos-doktor közbenjárása: elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbeliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket. E kiváltságokat a következő cikkelyben adjuk:
[...]
5.-ször. Szabad vallásuk leend, és azt rituális szokásuk szerint, de a mások zavarása nélkül gyakorolják.
6.-szor. Ha a keresztény állambeli zsidók Hispániából vagy más helyekről országunkba akarnak menekülni s itt mások vallását felvenni (ti. itt lakóknak vallási szabadságában akarnak részesülni), megígérjük, hogy ez szabad lesz nekik és ugyanezen kiváltságokban lesz részük.
