Keress

Gróf Széchényi Ferenc születésnapja – 1754

GRÓF SZÉCHÉNYI FERENC (1754. április 28. –1820. december 13.) a magyar nemzeti könyvtár – a jelenlegi Országos Széchényi Könyvtár – alapítója, Széchenyi István édesapja. Korának egyik legjelentősebb államférfija, leggazdagabb főura, a magyar tudományos és kulturális élet egyik legbőkezűbb mecénása. Nagy múltú, kiemelkedő egyéniségeket nevelő, az európai eszméket figyelemmel követő, ugyanakkor a magyar nyelvet és kultúrát őrző család sarja. A bécsi Theresianumban jogi, politikai és államtudományi tanulmányok mellett a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátította. Tanára volt a jezsuita Michael Denis, aki korának nagy tudású és tekintélyű szakembereként bevezette a könyvtári ismeretekbe. 1774-ben örökölte meg a családi birtokokat, 1777-ben kötött házasságot Festetics Juliannával. Nagy figyelmet fordított horpácsi kastélyában a könyvtárra, elkészíttette könyvgyűjteményének első katalógusát is. Hivatali pályafutása kezdetétől pártolta a kultúrát, az irodalmat, kiadókat, szerzőket, köztük például Csokonai Vitéz Mihályt. Kezdetben, mint a korabeli magyar politikai és értelmiségi elit nagy része, ő is támogatta II. József politikáját, azonban 1786-ban a magyar alkotmányosságot védő meggyőződése olyan ellentétbe került az uralkodó intézkedéseivel, hogy lemondott magas közigazgatási hivataláról. Feleségével Európa több országán keresztül, azok politikai, gazdasági helyzetét, művelődését vizsgálva Angliába utazott. Naplójában részletesen beszámol tapasztalatairól, s ezeket összehasonlítva a magyarországi állapotokkal elhatározza, hogy befolyásával, vagyonával a magyar szellemi-kulturális felemelkedést kívánja szolgálni.
1790-ig nem tért vissza a közéletbe, addig elsősorban kulturális mecenatúrával foglalkozott, majd gyorsan emelkedve a hivatali ranglétrán, helyettes országbíró lett. A magyar művelődés ügye iránt mindvégig elkötelezetten, a prágai egyetemi könyvtár igazgatója, Unger példáját követve magánkönyvtárát hungarikagyűjteménnyé fejlesztette, rendszerezte, és kiadta annak katalógusát. A Catalogus Bibliothecae Hungaricae az első összefoglalója a Magyarországon kiadott, és a magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok számbavételének. Széchényi a katalógust megküldte hazai és külföldi neves íróknak, tudósoknak, egyházi személyeknek, könyvtáraknak, közéleti személyiségeknek, városoknak, hírül adva a magyar nemzeti könyvtár, a „Bibliotheca Ungarica” létrejöttét. Felajánlásának jóváhagyásáért az uralkodóhoz, I. Ferenchez fordult, ezt megkapván 1802. november 25-én benyújtotta a Bibliotheca Hungarica Széchényiano-Regnicolaris alapítólevelét az udvari kancelláriához, s 26-ai keltezéssel a király azt jóváhagyta. Az alapító okiratban a gróf leszögezte, hogy a nyomtatott műveket, kéziratokat, térképeket, metszeteket és pénzérméket tartalmazó gyűjteményét hazája és annak összes nemzetisége hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozza, az ország nádorának fennhatósága alá helyezve. Még ebben az esztendőben a könyvtár kötelespéldány jogot kapott, s 1803-ban Nagycenkről Budapestre, a Pálos kolostorba került, a nagyközönség számára megnyitva. Az országgyűlés 1807-ben törvénybe foglalta a könyvtár nemzeti tulajdonba vételét, valamint kimondta, hogy egy Nemzeti Múzeum felállításának a jogalapját is képezi, ezt követően született meg 1808-ban az a törvény, amely kimondta a Magyar Nemzeti Múzeum alapítását. A király, elismeréseként, 1808-ban Széchényi Ferencet az Aranygyapjas rend lovagjává avatta. 1811-től a gróf megromlott egészségi állapota miatt visszavonult hivatalaitól, ebből az időszakból egy kiadatlan kézirat maradt utána, A korszellemről címmel.

A Jeles napok szerkesztősége (Az írás Deák Eszter, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára munkatársának tanulmánya alapján készült, amely elérhető az OSZK Széchényi Webarchívum című szolgáltatásában)

• #évforduló;
• #könyv, könyvészet, könyvtár;
• #kultúra;
• #történelmi személy;
• #tudománytörténeti évforduló, esemény