A magyar nemzeti könyvtárat, az Országos Széchényi Könyvtárat jogilag 1802. november 25-én alapította gróf Széchényi Ferenc. Akkor az alapító ezt Bibliotheca Regnicolaris-nak nevezte, vagyis a Szent Korona országaiban (az alapítás pillanatában: Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben) lakók nemzeti könyvtárának. Nagyon bölcs elnevezést választott a nagylelkű gróf. Annak ellenére, hogy 1802-ben már sokan megfogalmazták: ha a Magyar Királyság nem vált volna az európai nagyhatalmi politika martalékává a XVI. század elején, vagyis, ha Hunyadi Mátyás országa önálló tudott volna maradni, akkor a Bibliotheca Corviniana lehetett volna a magyar nemzeti könyvtár alapja. Így ma már több mint 500 éves intézményt ünnepelhetnénk. Igaz, ez is a Magyar Királyság népeinek a nemzeti könyvtára lenne. Ezért fontos, hogy a mostani Országos Széchényi Könyvtár programszerűen úgy alakítsa tevékenységét, hogy az a mindenkori Magyarországra vonatkozó dokumentumokat gyűjtse, és hagyományozza a következő generációkra.
A KÖNYVTÁR ALAPÍTÁSA ÉS MŰKÖDÉSE
A gróf Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én megalapított első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s - más bel- és külföldi tékák mintájára - érmegyűjteménnyel is rendelkezett. Alapítóokmánya 1802. november 26-án nyerte el a királyi megerősítést, s 1803-ban Pesten nyitották meg a látogatók előtt. Az intézmény fenntartásához szükséges pénzügyi alap megteremtését a társadalom magára vállalta. Országgyűlési felhívásra a vármegyék és városok közönsége előbb önkéntes felajánlások, majd kötelező járulék formájában bocsátotta rendelkezésre a legszükségesebb összegeket. Emellett számottevő segítséget jelentettek egyes mecénások kisebb-nagyobb alapítványai is. Az összegyűlt tőkevagyonra támaszkodva az 1808/VIII-as törvénycikkel az országos rendek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte. A könyvtárról leválasztott érmegyűjtemény pedig idővel a múzeum egyik osztályának alapja lett.
A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épületébe, mely a társadalmi áldozatkészség maradandó értékű tanúbizonysága, 1846-1847 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeumi osztályok. 1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény újra önálló lett. A rendelet a könyvtár új jogállása mellett rendeltetésével is foglalkozott. Az intézmény 1985-ben költözött új helyére, a Budavári Palota F épületébe.
