STAUB MÓRIC (Pozsony, 1842. szeptember 18. – Budapest; 1914. április 14.): paleobotanikus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1898). Pályáját 1858-ban tanítóként kezdte, közben a pesti, 1869–70-ben a berlini és bonni egyetemeken tanult és 1868-ban Pesten természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett, 1867-től a budai reáliskola, 1874-től haláláig a gyakorló gimnázium tanára volt. Érdeklődése elsősorban a paleobotanikára irányult. Először Fiume környékének flóráját kutatta. Fitofenológiai tanulmányok (1871–1900) mellett áttért a paleontológiára, és a tudományos paleofitológia magyarországi megalapítójává vált. Sok magyarországi fosszilis lelőhely növényi adatait dolgozta fel. Egyik szorgalmazója volt a tanszermúzeum felállításának. 1899-től a múzeum igazgatója. A Magyarhoni Földtani Társulatnak alapító tagja, 1886–99-ben titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője.
A Zsil-völgyi szénmedence aquitan flóráját tárgyaló nagy munkája a Földtani Intézet Évkönyvében jelent meg, 1886-ban. 1900-ig 174 magyarországi lelőhely agyagát dolgozta fel. Részt vett a Földrajzi Társulat Balaton-kutatásában, a fővárosi turistamozgalom egyik alapítója.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1991. MTESZ)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
A MILLENNIUMI ÉV VÉGÉN I. Bevezető Dr. Staub Móricz-tól
(részlet)
Ezer év a geologiai időszámítás szerint parányi kevés, egy nép történetében sok. A mit valamely nép ennyi idő alatt kulturája érdekében megtenni elmulasztott, vagy a mit a sors kényszeréből elmulasztania kellett, azt ismét helyre pótolni, megint csak hosszú és szakadatlan munka eredménye lehet.
Mi gyorsabban haladtunk, mert a kulturmunkában őrizkedvén a nemzeti dölftől, nem zárkóztunk el a nyugat békében fejlődő kulturája elől és azt magunkban áthasonlítván, saját vérünk keringesébe vittük át. Hazánkban a geologia és segédtudományainak tudományos művelése mintegy egy félszázaddal ezelőtt vette kezdetét és a munkának első tűzhelye a mi társulatunk volt és e munkát csak élénkítette, csak fokozhatta az, hogy a főiskoláink és végre állami geologiai intézetünk jeles szakembereikkel és segédeszközeikkel előmozdítói lettek tudományunknak. Ne hallgassuk el, még most sem, hogy társulatunk zsenge korában honfitársaink hazaszeretetében talált nagy istápot, mert midőn társulatunk első névjegyzékét áttekintjük, sok olyan férfiú nevével találkozunk, ki a hazai geologiai irodalomban sohasem szerepelt, hanem inkább érdeklődésből, még inkább hazaszeretetből akarta filléreivel támogatni társulatunk kezdő működését és bár megritkult ezeknek a sora, még most is rámutathatunk olyan nevekre, melyeknek viselői e semmi anyagi hasznot nem nyújtó, a semmi külső tekintélyt nem adó társulati tagsági czímmel járó kötelezettséget kész örömmel teljesítik.
Irodalmi múködését jellemzi, hogy a külföld jeleseinek, úgy mint Heer, Saprta, Schenk, Nathorst, Félix, Pax és másoknak munkálkodását állandóan éber figyelemmel kísérte és ezek eredményeirl részint önálló dolgozatainak keretében, részint ismertető közleményeiben, a Földtani, meg a Természettudományi Közlönyben sűrűn számolt be. Ez egyrészt kapcsolatos lehet az említett referensi működésével, főként azonban a magyar közművelődés ügyének elmozdítását czélozó fáradhatatlan törekvéseinek eredménye. Ennek nyomait megtaláljuk eredeti dolgozataiban is. »A Fruska- Gora aquitaniai Flórája« és »A Zsilvőlgy aquitankorú Flórája« czímű dolgozataiban maga is kiemelte, hogy a növények leírásában részletes és terjedelmes azért, mert ezt a magyar palaeophytologiai irodalom szegénysége következtében szükségesnek látta.
...
Ha a Staub összes dolgozataiban az egyént jellemző közös vonásokat keressük, úgy ez az, amit minden sora között kivillanni látunk. Nem adta át magát egészen a tudomány kizárólagos művelésének, úgy amint ezt a békében fejlődő nemzetek tudósai teszik és tehetik, hanem közművelődési viszonyaink hiányait ismerve, érzékeny lelke őt e hiányok pótlására is serkentette. Ezért nem érhette be tisztán azzal, amit önálló kutatásai által olyan bőségesen felmutatott, hanem igyekezett egész munkálkodását úgy irányítani, hogy a tudományt ne csak továbbépítse, hanem egyúttal pótolja azt is, ami nálunk a külföldhöz viszonyítva, a közművelődés terén hiányzik.
