PASZLAVSZKY JÓZSEF (Deregnyő, 1846. február 2. – Budapest, 1919. szeptember 21.): zoológus, pedagógus, véleményformáló tagja a XIX. század vége magyar tudóstársadalmának. A pesti egyetemen 1872-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben már 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárához került. 1873-ban tanársegéd lett a budapesti egyetem állattani tanszékén Margó Tivadar mellett. 1874-től főreáliskolai tanár. 1896-tól főreáliskolai igazgató és a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. 1911-ben ment nyugdíjba. Tanterveket, tanügyi utasításokat készített, állattani, földrajzi tankönyveket is írt. Jelentős szerepet vitt a Természettudományi Társulat működésében, melynek 1877–96-ban másod-, 1897–1906-ban első titkára volt. 1877-től a Természettudományi Közlöny és a Fauna Regni Hungariae (Bp., 1899–1900) egyik szerkesztője volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Universum. Évkönyv a család és ifjúság számára. 1.
Paszlavszky József: A struc-madár tenyésztése (részlet)
Midőn a struc-madár lakóhelyein, Afrikában, a benszülöttek észrevették, hogy az európaiak mind jobban és jobban keresik a struc dísztollait, valóságos irtó vadászatokat tartottak reá. Az óriási madarak számának csökkenése – a mint mondják – egy eszes bőért arra a gondolatra vitt, hogy a hiányon mesterséges tenyésztéssel segítsen. Nemsokára egyetlen boér-telepen sem hiányzott a struc, mint jellemző házi állat. E mozgalom kezdetén egy pár tenyésztésre való struc értéke mintegy 1200 frank, egy egészséges friss tojásé 50 frank volt. 1878-ig a fokföldi gyarmat monopolizálta a szelíd strucok tenyésztését és az élő madarak meg költésre való tojásaik kivitelére nagy vámot rótt: a madárra 2500, a tojásra 125 frankot. Mindamellett a kivitel a különféle országokba igen, nagy volt. Fokföldről vittek strucokat Déli-Ausztráliába, Új-Zélandba, Argentiniába és Kaliforniába. Egy kaliforniai kereskedő 200 élő strucra adott megbízást. A fok földi gyarmat, hogy a jövedelmező keresetforrástól meg ne
fosztassék, a vámot a madár kivitelére 100, a tojáséra 50 font sterlingre szabta.
A franciák Algírban kezdték a structenyésztést. A párizsi honosító társulat részéről fiatal strucok nevelésére kitűzött díjat Hardy nyerte el Hammarban (Algírban). Mindamellett az itteni igyekezetnek nem volt sikere, a tenyésztés jelentőségre nem jutott. Most igyekeznek nagy berendezésekkel lendíteni rajta.
Beck Mihály: Tudományos mozgalmak – Nyolcvan év hazai természettudományi művelődéstörténete
(részlet)
A Magyar Természettudományi Társulat alapítása és működése
1888-tól változó terjedelemben, de rendszeresen jelentek meg a Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. Ez hosszabb cikkeivel egyes kérdések mélyrehatóbb tárgyalását nyújtotta, sőt esetenként eredeti tudományos eredményekről is tudósított.
A Közlöny igen nagy szerzőtáborra támaszkodott. Nem akadt az időszakban számottevő természettudós, aki ne írt volna a Közlönybe. Legtöbb jeles tudósunk rendszeresen közölt cikkeket. Nem kevésbé fontos, hogy milyen sok középiskolai tanár volt rendszeres, vagy alkalmi munkatársa a Közlönynek. Természetesen ott találjuk köztük az olyan országosan ismert egyéniségeket, mint Hankó Vilmos, Heller Ágost, Klupathy Jenő, Mikola Sándor, Paszlavszky József, Preysz Móric, akik tagjai voltak a Magyar Tudományos Akadémiának! Sokukat éppen a Közlöny tette a természettudományok iránt érdeklődők számára ismertté:Antolik Károly, Csemez József, Csopey László, Czógler Alajos, Dapsy László, Hanusz István, Holenda Barnabás, Krécsy Béla, Mende Jenő, Ráth Arnold, Sajó Károly, Szterényi Hugó, Téglás Gábor. A legtöbb vidéki tanár szerző Aradról, Győrből és Kecskemétről került ki, de még kis falucskában működő tanító is akadt közöttük.
Amikor a századfordulón nevelkedett, a természettudományok terén kiemelkedőt alkotott magyar kutatók meghökkentően nagy számának a nyitját keressük, az egyik okot minden bizonnyal a kiváló magyar középiskolákban, és ezen belül több tanárnemzedék kivételes felkészültségében kell megtalálnunk. Ehhez pedig jelentősen járult hozzá a Természettudományi Közlöny.
