A budapesti fasori gimnázium híres tanára, MIKOLA SÁNDOR (Péterhegy, 1871. április 16. – Nagykanizsa, 1945. október 1.) a budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Egy évig Eötvös Loránd mellett volt gyakornok a fizika tanszéken, majd 1897-től 1935-ig – 38 éven át – a fasori evangélikus gimnáziumban tanított, 1928-tól az intézmény igazgatója volt. Tanítványai között olyan nagyságok is voltak, mint Wigner Jenő és Neumann János. Jól felszerelt szertárában számos kísérletet végzett a diákok közreműködésével – ez volt az alapja oktatási elveinek. A szaklapokban megjelent cikkeiben nemcsak saját kutatásairól írt, hanem az ő általa tervezett demonstrációs eszközöket is ismertette. Az egyenes vonalú, egyenletes mozgást bemutató laboratóriumi berendezést róla nevezték el Mikola-csőnek. Három ismeretelméleti tárgyú könyve jelent meg: A physikai alapfogalmak kialakulása (1911), A fizika gondolatvilága (1933), A fizikai megismerés alapjai (1941). Több írása is megjelent Eötvös Lorándról, de ismeretesek Keplerrel kapcsolatos kutatásai is. Népszerű tudományos cikkei is nagy számban jelentek meg, például a Természettudományi Közlönyben és az Urániában; ez utóbbinak társszerkesztője is volt. Kitűnő fizika tankönyveket írt és Beke Manóval kidolgozta a matematika oktatásának reformját.
Emlékére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évente Mikola-díjjal jutalmazza a kísérletező oktatásban kiváló eredményt felmutató tanárokat.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
