MENTOVICH FERENC, (Nagydebrek, 1819. április 19. – Marosvásárhely, 1879. december 15.): költő, természettudós, szabadszellemű, filozofikus-világnézeti könyvek szerzője. Vagyontalan gazdatiszt fia. 1841–43 között a berlini és a bécsi egyetemen tanult természettudományokat. Verseit már korábban közölték a folyóiratok, almanachok. Első verskötete, az Uniódalok (Kolozsvár, 1847) az erdélyi ellenzék politikai követeléseit szólaltatja meg. 1848–49-ben a szabadságharc mellett állt. 1849-ben lőporgyárban munkásként dolgozott, majd Pesten újságíró, nevelő. 1850-ben a nagykőrösi gimnázium költészettan- és irodalomtanára volt. Helyére később Arany János került, s ő a természettudományok tanára lett. 1856-ban a marosvásárhelyi kollégium matematikai tanszékét foglalta el. Legfőbb hivatásának az 1850-es évektől kezdve a természettudományi ismeretek terjesztését tekintette. Ő szerkesztette a Marosvásárhelyi Füzetek című folyóiratot, majd a Székely Néplapot, végül a Székely Közlönyt. Tudományos fő műve az Új világnézlet (Maros-Vásárhely 1870), melynek 1863-i első kiadását a cenzúrahivatal elkobozta. Ebben és kisebb vitairataiban a mechanikus materializmus álláspontját védelmezte az uralkodó idealista áramlatokkal szemben, Darwin tanításai mellett foglalt állást.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Eszmék a Világos utáni irodalomban
(részlet)
A természettudományos szemlélet térhódítása
A magyar szellemi élet a szabadságharc utáni évtizedekben a materializmusnak csak ezzel a vulgarizált és mechanisztikus változatával találkozott, amely azonban – filozófiai esendősége ellenére – visszhangot keltett a kor természettudományos gondolatvilágában. Pauer Imre még 1872-ben is az újkori filozófia legfontosabb irányzatai között tárgyalja (Vázlatok az újkori philosophia köréből), a szabadszellemű Mentovich Ferenc pedig 1870-ben könyvalakban adja ki korábbi tanulmányait, amelyekben nemcsak a mechanikus materialisták nézeteit ismerteti, hanem válaszol a körülöttük felhangzó hazai tiltakozásra is (Az új világnézlet).
Forrás: Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalom története IV. kötet
