Keress

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik?
(részlet)

Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, „még egy ideig” rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy „végső soron” jót tesznek, amikor ártanak.

Az ember fáj a földnek 191. o. L'Harmattan 2010

Tóth Árpád: A fa

Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...

Vida Gábor: Helyünk a bioszférában
(részlet)
Az ember ökoszisztémái

A vadászó-gyűjtögető életmódról növénytermesztési és állattenyésztési tevékenységre áttérő ember fokozatosan egyre nagyobb területen és egyre nagyobb mértékben alakította át a természet korábbi ökoszisztémáit. Az új, mesterséges ökoszisztéma egészen más elvekre épült. Míg a természetes rendszerben a „cél” a napenergia minél hatékonyabb kihasználása volt, s ezt a minél változatosabb élőlényegyüttessel valósította meg, addig az új rendszerben egyetlen faj, az ember igényeinek kielégítése a végcél, melyet néhány, sokszor pedig csupán egyetlen háziasított fajjal valósít meg. E természetellenes állapotot a napfény mellett újabb energia bevonásával tartja fenn. Eleinte saját izomerejével, majd háziállataival, végül üzemanyagot fogyasztó gépeivel és vegyszereivel teremt kedvező feltételeket a preferált faj(ok)nak, és kedvezőtlen, illetve lehetetlen feltételeket a sokféle „üres niche” (betöltetlen potenciális élőhelyek) elfoglalását megkísérlő többi faj számára. Ez utóbbiakat kártevőknek, gyomoknak minősíti.

Gárdonyi Géza: A fa élete
(részlet)

– Milyen öreg fa volt, – mondotta elgondolkozva – százhetvenkét esztendős.

– Honnan tudja ezt, édesapám?

– A gyűrűiről. Látod azokat a vékony köröket: ahány ilyen gyűrű, a fa annyi esztendős. Megolvastam a gyűrűket, csakugyan százhetvenkettő volt.

– Lásd, – szólt az apám, – a fa minden évben egy gyűrűt növeszt maga körül. Egyik gyűrű vékony, a másik vastag, egyik barnás, a másik világosabb, egyik-másik néhol hullámos, – mindezekből ki lehet olvasni a fának az élete történetét.

Kányádi Sándor: Fa

hirtelen támadt
ítéletidőben
mindenüket eldobó
ijedt kapások
hátukba süvítő
nyílakkal
meg-megcsúszva
orra bukva
sárba lapulva
amikor dörren
csattan az ég

futottam én is
de félelmem
gyökeret vert
villámok bénítottak
maradásra

fussatok
meneküljetek tovább
menedéket alattam
ne keressetek

Bertha Bulcsu: Hubay Miklós
(részlet)

– A környezetszennyezés, terrorizmus korszakában milyenek az ember esélyei?

– Megijedünk attól, hogy ilyen mértékben fokozódnak a veszélyek. De nem tudnak olyan mértékben szaporodni a veszélyek, hogy ez az őrült fehérje, amiből vagyunk, ne tudna alkalmazkodni. Ha Arany Toldija gyönyörű egészségével idejönne most közénk, meghalna, mert nem szokott hozzá ehhez a levegőhöz. Az Akropolisz szobrairól lehullanak a fülek, orrok a benzingőztől, Velence márványpalotái porlanak szét a vaporettók szagától, de a velenceiek alkalmazkodtak hozzá. Az ember minden veszélyhelyzetet még megúszott.

Tompa Mihály: Víz-dal
(részlet)

Agyzavaró bor félre előlem!
   Életadó fris víz italom,
Tőle vidúl a lankadozó test,
   Tőle nyer éltet játszi dalom.

Míg sokat a bús pince-homályban
   Vészteli kedv kap karjaira:
Én leterűlök szomjamat oltó
   Hűs patak árnyas partjaira;

Ott az ujító nedvet iszom; majd
   Benne füresztem tagjaimat;
Csöppjeitől a víg elevenség
   Szállja meg izzadt homlokomat.

Csorba Győző: Víz

Volt egy víz nyáron parti csobogással
volt egy víz télen parti jégcseréppel

felfűződött rá gyöngyzsinórra gyöngysor
ház élet álom munka gyönyörűség

az ég is épp fölötte dőlt a földre
kékség hold csillag benne folytatódott

a ki-tudja-hány-ezredik nyögését
jókedvét látta hallotta kibírta

a ki-tudja-hány-ezredik keresné
de nyomait s a vizet se találja

pedig csobogott csobogott a partnál
pedig jégcsipkés volt a partja télen