JAKAB DEZSŐ (Biharrév, 1864. november 4. – Budapest, 1932. augusztus 5.): építész, a szecessziós stílusú nemzeti építészet követője, továbbá az első magyar toronyházépület társtervezője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Egy ideig a földművelésügyi minisztériumban dolgozott; tervei szerint készültek a Millenniumi Kiállításnak az őstermelés ágait bemutató pavilonjai. 1897-ben Komor Marcellel együtt, díjnyertes pályázataik alapján a középületek sorát építette, így többek közt a marosvásárhelyi kultúrpalotát, városházát, a szabadkai városházát és zsinagógát, a pozsonyi és a nagyváradi vigadót, a dévai színházat, a budapesti Liget Szanatóriumot (Benczúr u. 47.), a volt Park Szanatóriumot (Dózsa György út 84.). 1918-tól Sós Aladárral dolgozott. Együtt tervezték az óbudai izraelita hitközség bérházát és templomát (Frankel Leó u. 49.), a Szabadsághegyi Szanatóriumot és több magánvillát. Társtervezője volt Komor Marcellel és Márkus Gézával a Népopera (utóbb Városi Színház, ma Erkel Színház) épületének. Komor Marcellel és Sós Aladárral együtt tervezték az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti székházát, az első magyar toronyházat (1930).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Marosi Ildikó: „Tekintetes Tanács!”
(részlet)
Ami a szép tervből ránk maradt
Az egész színházálomból maradt egy csodálatos színházépület terve. Tizenkét nagy tervrajz. A két jókora kartondoboz őrzi A marosvásárhelyi színház vasbeton szerkezetének erőtani számítása című 283 oldalas dolgozatot is.
És őrzi a két építész levelezését, tulajdonképpen egyre kétségbeesettebb próbálkozásukat, az életművük koronájának tartott Városháza tér – akkor még szabad – harmadik oldaláért. Hogy a 20. század első éveiben Marosvásárhelyen közösen tervezett, felépített csodálatos Városházuk és Kultúrpalotájuk övezte tér harmadik oldalán is az általuk megálmodott épület állhasson. Hogy az építészek igazi álmát beteljesíthessék: egy egész teret ők komponálhassanak. Több is van ezekben a levelekben – ki nem mondottan –, mint amit a sorok szigorúan őriznek. Az utolsó alkalmat sejtik, érzik meg a világ sorsában és a sajátjukban. Mert Marosvásárhely hamarosan – még egy évtized sem kell hozzá – elindul a balkanizálódás útján. A második világkatasztrófát is megérő Komor Marcellnek pedig valahol egy németországi láger gázkamrája lesz az utolsó állomása.
...
Marosvásárhely Szab. Kir. Város Tekintetes Tanácsának
Marosvásárhely
[…] A színház tervezése immár mintegy tizenkét éve állandóan adott munkát nekünk. Amikor a Transylvania előtti téren első pályázatunk alkalmával megnyert megbízásként terveztük a vigadóval kapcsolatos színházat, annak 1:100 léptékű összes terveit és nem részletes, de tájékoztató tervleírását és tájékoztató költségvetését készítettük el, mintegy 600 000 – K. előirányzattal. E tervek lekerültek a napirendről és készítettünk új terveket a kaszárnya melletti új téren, kapcsolatosan a tér elrendezésével, ott, ahol az új polgári iskola készült. Ez alkalommal elkészítettük a színház 1:200 léptékű vázlatterveit kapcsolatosan kaszinó- és vendéglőhelyiségekkel. E terv szintén ad acta tétetett, mert akkor merült fel az az eszme, hogy a színház a Kossuth-szobor helyére és a kút helyére jön. Ezek után kaptunk újólag megbízást újabb tervek készítésére. Készítettünk 1:200-as változatokat, majd készítettünk 1:100 léptékű terveket, ezekről többféle variáns készült, míg végre a jelen mellékelt tervekhez jutottunk el, amelyek a végleges kivitel alapjául készültek. A pénzügyi válság immár ezt is megvalósítása kezdetén megakadályozta, hogy testet öltsön. Kérdezzük a t. Tanácsot, lehet-e remény arra, hogy e terveket elkészíthessük és a színház akár a jelen formájában, akár újabb formában vagy akár redukált méreteiben elkészül, és hogy most általános munkánk fogyatékán lévén, foglalkozzunk-e a tervek folytatólagos elkészítésével. Tizenkét évi munka után szomorúan látjuk a meg nem valósulás felé haladó színházügyet és mint építészeket elsősorban érint az, hogy terveink nem lesznek élőkké és a város kultúrája egyik pontjává nem tehetjük. […]
Maradtunk kiváló tisztelettel:
Komor Marcell
és
Jakab Dezső építészek
II Bp. Oszlop utca 29–31. szám
Forrás: Korunk, 2004.