A higiénia egyik legismertebb magyar művelője, a közegészségtan első hazai egyetemi előadója, FODOR JÓZSEF (Lakócsa, 1843. július 16. – Budapest, 1901. március 20.) a pesti tudományegyetemen szerzett orvos-, majd sebészdoktori oklevelet. Tanársegédként államorvostant: a mai igazságügyi orvostannak megfelelő tárgyat oktatott az egyetemen, emellett kórboncnoki munkát végzett a Rókus Kórházban. Egy állami ösztöndíjnak köszönhetően kétéves európai tanulmányútra indulhatott: járt Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Angliában. Az angliai közegészségügyi viszonyokról 500 oldalas könyvet írt, mindenütt összehasonlítva az ottani körülményeket a hazai helyzettel és javaslatokat téve a magyar közegészségügy javítására. 1872-ben Kolozsvárott lett az államorvostan tanára, majd 1874-ben Budapesten ő szervezte meg a közegészségtani tanszéket s készítette el az oktatási programot. Elsőként bizonyította a víz tífuszt terjesztő szerepét s indította meg hazánkban a bakteriológiai kutatásokat.
Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széleskörű terjesztésének. Javaslatot dolgozott ki vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésére. Széleskörű oktató-, kutató- és szervezőmunkája közben, ereje teljében, 58 évesen halt meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
