CSABA LÁSZLÓ (Budapest, 1924. október 9. – Budapest, 1995. január 18.): a II. világháború utáni magyar modern templomépítészet legjelentősebb alkotója. A budapesti műegyetemen 1967-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A háború után indított MÉSZ Mesteriskola tagja lett (1953–55), majd a műegyetem oktatója volt. 1970-80 között a Típustervező Intézet műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott. A korszerű templomépítészet elveit képviselő alkotásai számos hazai és nemzetközi elismerést kaptak (1959, 1988 Ybl-díj; 1961 August Perret-díj). Alkotásaival találkozhatunk Cserépváralján, Hollóházán, Nyírderzsen vagy Békásmegyeren is.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ)
Dr. Guzsik Tamás: Keresztény liturgiák építészete
(részlet)
Új liturgikus terek, új épületek
A II. Vatikáni Zsinat után ill. annak szellemében épült katolikus templomokon megfigyelhető a hagyományhoz ragaszkodás és az újítani akarás kettőssége. A téralakításban továbbra is meghatározó a longitudinális szervezés (hagyományos templomtér), ugyanakkor a tervezők felismerték a liturgia egyfajta centrális térigényét is. A kiragadott példákat a legújabb magyar templomépítészet emlékeiből vettük (Jánossy J.-Szécsi Z.-Váncza L. összeállítása nyomán). Az ábrák a templomok elvi elrendezési vázlatát adják, sem a tartószerkezetet, sem a belső tér tagolását nem részletezik.
Hagyományos elrendezésű (hosszházas) modern templomok (Csaba László tervei): 1. Cserépváralja (1959-1961), 2. Hollóháza (1965-1967), 3. Hodász (1973-1977).
Forrás: BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék honlapja, Szakrális Terek Funkcióelemzése 3.
