1985. február 21-én alakult meg az Idegenvezető Egyesületek Világszövetsége, a WFTGA (World Federation of Tourist Guide Associations), melynek kezdeményezésére 1990 óta ezen a napon rendezik meg az idegenvezetők világnapját. A kezdetben tizenöt ország bevonásával megünnepelt világnap résztvevőinek köre az azóta eltelt időszakban a világ számos országával bővült. Ezen a napon az idegenvezetők saját honfitársaiknak mutatják be városukat ellenszolgáltatás nélkül, hogy azok jobban megismerjék a városuk, lakóhelyük érdekességeit.
Budapest 1991-ben csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez, a Magyarországon ma már több napot, rendszerint február utolsó hétvégéjét öleli fel ez az ünnep. Az idegenvezetők napján és hétvégéjén a fővárosban és több vidéki városban kirándulásokat szerveznek, valamint városnéző sétákat hirdetnek a nagyobb városokban, konferenciákat tartanak az idegenvezetők helyzetéről. Az idegenvezetők világnapja alkalmából minden évben tematikus séták, tárlatvezetések, épületbejárások, múzeumlátogatások indulnak Budapest különböző pontjain. A változatos programok között szerepel dunai hajózás, buszos vagy különjáratú villamostúra is. A kerekesszékkel közlekedők számára pedig e célra kialakított, rámpás mikrobuszos városnézést tesznek lehetővé
A fővárosi turisztikai események szervezője 2003 óta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Kereskedelmi Tagozata, valamint idegenvezetői, társszervezők a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ (BTFK), valamint a Bevásárló-és Tematikus Utcák Menedzsmentje (BUM). A tavaszi turisztikai szezon nyitányaként is tekinthető eseménysorozattal a szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet az idegenvezetők értékteremtő munkájára.
A Jeles napok szerkesztősége
Babits Mihály: Messze… Messze…
Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.
Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.
Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.
Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.
Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.
Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.
Svédhon. Csipkézve hull a fjord.
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.
Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!
Bertók László: Az idegenvezető bemutatkozik
(részlet)
vagyis, uram, a mi kis városunkban
délután is folytatódik a reggel,
megérkezik a postás a több napos
expressz-levelekkel és hírekkel,
csönget a szódás,
végigcsörömpöl az utcán
a kukásautó,
és a gépírónő leüti
a mai dátumot, minekutána gyorsan
buszra, vonatra, kocsiba ülnek
a munkások, a parasztok, a katonák és a
hivatalnokok,
hogy elkezdjék a bővített újratermelést
a zárt kertekben és a
nyitott kérdésekben, napestig,
Bertók László: Az idegenvezető a főtérre ér
(részlet)
Nézze, uram, én akár versben is
elmondhatom, hiszen már annyiszor,
de így sem, úgy sem érthető,
csak állnak itt a köpködőn
naponta, miközben
megint vesztett a csapat,
s nem kapni tökmagot,
nézik a csodás seggeket,
mintha a döntő ütközet
nem történt volna meg,
Bertók László: Az idegenvezető a bizalmába fogad
(részlet)
Ez itt, uram, a Nagy Városi Fék,
vagyis az N.V.F., köztünk maradjon:
nem működik,
de ugyanúgy megy minden
nélküle is,
semmi okunk szomorúságra,
vagy nagy vidámságra, uram,
hiszen a mi kis városunkban
mindenki részt vesz
az Építs Magadba Féket mozgalomban,
Ne sajnálja a száját kinyitni. Társadalmi szokások a nyelvkönyvek tükrében
(részlet)
Pest városának megtekintése és leírása
– Kocsin vagy gyalog méltóztatik járni a városban?
– Jobb lesz gyalog járni, így megnézhetek mindent jobban.
– Ez itt a Lánchíd előtt a Ferenc–József-tér.
– Mi ez itt a közepén?
– Ez a díszesen befoglalt domb a „Királydomb”, melyen a magyar király a koronázás után négy kardvágást tesz a levegőbe, annak jeleül, hogy az országot a világnak mind a négy tájéka felé védendi.
– Láttam már ezt a jelenetet képben.
– Itt balra van a Magyar Tudományos Akadémia; jobbra a Lloyd épülete, hol a kereskedelmi testület üléseit tartja, hol kereskedelmi kaszinó, gabonacsarnok és tőzsde is van, és a „Pester Lloyd” kiadatik.
– Hogy híjják ezt a szép, egyenes utcát?
– Dorottya-utca, innen jut az ember a színháztérre, hol az 1847-ben leégett Német Színház romjai és a Magyar Kereskedelmi Bank vannak.
Orbán Ottó: Ablak a Földre.
(részlet)
Egy nap Delhiben
A befutást ajánlatos a lehető legszerényebbnek elképzelni. Tuglakhabadból e pillanatban a következőket látni: egy-egy kőlépcsőt az út mindkét oldalán és körülöttük azt a néhány élőlényt, mely egzisztenciáját a műemlék szerény idegenforgalmára alapozta. Élőlényt mondunk, nem embert, és ennek oka van. A fogadásunkra megjelent személyiségek többsége majom, ember csak néhány az út szélén. Ezek viszont a kellő ünnepélyességgel fogadnak, zenével és kiáltozással. A zenét a porban guggoló fuvolás szolgáltatja, aki jövetelünkre olyan kacskaringós dallamot csal elő hangszeréből, hogy egy futónövény ágai is megirigyelhetnék, miközben még arra is jut ideje, hogy beszédes kacsintásokkal hívja fel figyelmünket a lába elé helyezett, fonott tálkára. A kiáltozók előnyösebb helyzetben vannak, szájuk szabad lévén, jelbeszéd helyett hangos szóval kínálják fel szolgálataikat, mint gyakorlott idegenvezetők. A majmok a legtartózkodóbbak, várakozó álláspontot képviselnek.
