Keress

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)

Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 51.
(részlet)

E világ szűk nekem:
ha kinyujtom kezem,
egy csillagot fogok
s csak egyhelyben vagyok.

Weöres Sándor: Barangoló
(részlet)

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.

Ágh István: Összeütközött utazások
(részlet)

Kicsi országom, már a határtól landolunk.
Télhajnali magányok, fölvirrad a Bakonyra,
a sorra-sorra hegy között öl-odúk pásztázott
karéja. Egyszer leérkezem, máskor megérkezem.
S mindig a hála isten, a hideg van,
a 45 fokos belgrádi pályaudvar
dúc-árnyékába bújtom fejemet.
Csak menj és gyere vissza! Szibéria
istenverte tajgáira lógatom lábamat,
és itt ez a szipirtyó Szombathelyig.
Aludni nem tudok, olvasni sem a gondom,
mint marhavagonból bővül tekintetem,
a sárga repcetáblát le akarom legelni,
de mintha farba verne a gulyás, tovább,
át a gyakorlóterek elavult csataterein!
Kellett nekem Segesvár! „Csókoljuk a Mariskát!”
És így a jeggyel bal belső zsebemben,
míg nekiver a szív, igazolványtalan, címtelen.

Weöres Sándor: Relációk
(részlet)
III. Kiránduláson
 
vizesés
villog morajlik
köveken bukfencezik
víz mozog szalad         MANCI
tajték remeg szakad              lát
csillogás rezeg marad             hall
                                                boldog
                                                    fáradt