Keress

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
(részlet)

A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Laglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón, takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk, megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában, fejűnkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt - annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó), veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen bele törölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.

Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője - az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. 

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
(részlet)

– Engedje meg, hogy bemutatkozzam – mondta a férfi. – Nevem Roosta, ez pedig itt a törülközőm.
– Helló, Roosta – üdvözölte Zaphod. – Helló, törülköző – tette hozzá, midőn Roosta az orra alá dugott egy eléggé gusztustalan, régi, virágmintás törülközőt. Nem igazán tudta, mit kezdjen vele, így hát megrázta a csücskét.

Douglas Adams: Az élet, a világmindenség, meg minden
(részlet)

– Ez nem is az én törülközőm – jegyezte meg Arthur, aki nyúlbőr zacskójában rámolt.
– Csssssssst! – pisszegett Ford, és összehúzott szemmel koncentrált.
– Nekem egy golgafrinchami kocogótörülközőm volt – folytatta Arthur. – Kék színű, sárga csillagokkal. Ez nem az.
– Csssssssst! – mondta ismét Ford. Egyik szemét eltakarta, és csak a másikkal nézett.
– Ez a törülköző rózsaszínű – tépelődött tovább Arthur. – Nem a tiéd véletlenül? Nem bánnám, ha nyugton maradnál a törülköződdel – sziszegte Ford.
– Ez akkor sem az enyém – kötötte az ebet a karóhoz Arthur –, és pont most akarom.
– És én is pont most akarom, hogy befogd a szádat – morogta mélyen Ford.
– Oké, oké – törődött bele Arthur, és elkezdte a törülközőt visszagyömöszölni a kezdetlegesen összefércelt zacskóba – Úgy látom, kozmikus mércével mérve ez egyáltalán nem fontos, csak éppen érthetetlen, ez minden. Hipp-hopp, egyszerre csak egy rózsaszínű törülköző van a táskámban a sárga csillagos kék helyett.

Ford meglehetősen furcsán kezdett viselkedni, illetve nem annyira furcsán, hanem inkább oly módon, ami furcsán különbözött az eddig megszokott furcsa viselkedéstől. Igen, pontosan ezt tette. A domb köré gyűlt tömeg bamba pillantásaira ügyet sem vetve vadul az arca előtt integetett, lebukott egyesek háta mögött, hogy mások mögött bukkanjon fel újra, majd megállt mozdulatlanul, és szaporán pislogott. Egy-két pillanat múlva pedig a koncentrálástól zavaros tekintettel lassan, de peckesen lopakodni kezdett, mint egy leopárd, aki nem tudja pontosan, hogy nem csak egy félig telt macskaeledeles dobozt lát-e egy fél mérföldre maga előtt a forró és poros síkságon.
– A táska sem az enyém – szólalt meg hirtelen Arthur.
Ford figyelme darabokra tört. Dühösen fordult Arthurhoz.
– Nem a törülközőről beszéltem – védekezett Arthur. – Azt már megbeszéltük, hogy nem az enyém De a táska sem az enyém, amibe a törülközőt tettem ami nem az enyém, bár rendívül hasonló az enyémhez. 

Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat
(részlet)

Egy lépcsőfokra ült, és kivett a táskájából egy üveg Ó-Janx-Szeszt és egy törülközőt. Kinyitotta az üveget, és az üveg száját megtörölte a törülközővel, azonban ezzel az ellenkezőjét érte el annak, amit tervezett, ugyanis az Ó-Janx-Szesz azonnal megölt milliónyi baktériumot, amik egy igazán bonyolult és felvilágosult civilizációt építettek fel lassan a törülköző büdösebbik felén.

Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan
(részlet)

Colinra ráborult a törülköző. Ford a szegélyébe kapaszkodva lógott lefelé. Más stopposok úgy vélték, célszerű a megszokottól eltérően átalakítani a törülközőjüket, s az anyagába beleszőttek mindenféle titkos rendeltetésű szerszámot és mindenféle más dolgot, még számítógép-alkatrészeket is. Ford purista volt. Az egyszerű dolgokat szerette.

Egy normális háztartási boltból szerzett normális törülközőt hordott magával. Égkék és rózsaszín virágminták is díszítették, hiába próbálta folyton kikoptatni és kifehéríteni. Beleszövetett néhány drótdarabot, egy hajlékony írópálcát, s az egyik sarkába még némi tápanyagot is, amit vészhelyzetben szívogathatott, de egyébként csak egy egyszerű törülköző volt, amibe az ember beletörölheti az arcát.
Egy barátja vette rá az egyetlen tényleges módosításra. Hogy megerősítse a szegélyeit.

Ford mániákusan kapaszkodott a szegélyébe.