Loretói Boldogságos Szűz Mária a repülősök védőszentje, az ő napján tartjuk A REPÜLŐSÖK NAPJÁt.
A Jeles napok szerkesztősége
Leonardo da Vinci: Repülés
(részlet)
Az ilyen szerkezet kétféle módon zuhanhat le: az egyik, hogy összetörik, a másik, ha az élére vagy majdnem az élére fordul. Mert ennek mindig lejtőn és szinte vízszintes vonalban kell leereszkednie.
Ami a széttörés megakadályozását illeti, az úgy érhető el, hogy az ember lehetőség szerint jól megerősíti, mégpedig minden olyan vonalon, ahol felbillenhet, azaz vagy az élével, mivel a fejével vagy a farkával előrefelé esik, vagy a jobb vagy a bal szárny csúcsával, vagy az említett vonalak felező-, illetve negyedelő vonalában […]
Ami a tengelyre bármilyen irányban történő felbillenést illeti, azt alapvetően úgy lehet elkerülni, hogy az ember úgy építi meg az eszközt, hogy amelyik irányba le akar szállni, mindig az azzal ellenkező eszközt tartsa készenlétben. Ez úgy érhető el, hogy az ember saját súlyának középpontját az általa viselt nehéz test középpontja fölé helyezi, mindig merőlegesen, úgy, hogy az egyik súlypont a másiktól meglehetős távolságra helyezkedjen el. Vagyis: 30 könyök széles eszköz esetében a súlypontoknak 4 könyök távolságra kell elhelyezkedniük egymástól, és az egyiknek, ahogy mondtuk, a másik alatt kell lennie, és a nehezebb rész legyen alul, mert a mozgás irányítója mindig a nehezebb rész.
Tompa Mihály: Ikarus
(részlet)
Repülni…! hah…! teremts magadnak,
Mit természet, sors megtagadtak!
S én, – szárnyat alkoték;
A föld szinét elhagyva lábam;
Győzelmi zaj hangzék utánam …
– Hódítva volt a lég.
A szárny emelt, – vágytam s repültem,
Lázas gyönyörtől részegülten,
Nem félve, látva bajt;
Fent a magasban, mind magasbban,
A föld fiát hogy béavassam
A lég titkába majd.
Kék, lebegő kék,
tág levegőég.
Ott repül a pilóta,
ki tudja, mióta?
Egy hete,
két hete
száll az a
gép vele.
Járja a mennyboltot.
(A leszállója elromlott.)
Faludy György: Egy pilóta szól
(részlet)
Önként mentem. Nem vonzott itthon semmi –
s az embert oly nagy érzés fogja el,
tenger-érzés, érzés-tenger – hogy mondjam? –
ha rárepül s légnyomás dobja fel
gépét, vagy mikor ködben száll radarral,
ha befogja az automatikus
pilótát, lustán néz a levegőbe
s alatta robbannak a misztikus
füstkarikák, vagy mikor egyenesen
a célra repül és robbanás rázza –
egy pillanat s nem lát, csak kék eget
s oldalt békésen áll a Fuzsijáma.
A virrasztás most már halott.
A narancsfényű ég
leszorítja a megfagyott
hullámok tetejét
– felhőcsomók – kávét, teát
hord végig a steward,
és rendelünk, kávét, teát
– inkább, mint éhhalált –
mert semmi jel az ablakon,
a levéltár üres,
a bűnös kézfej koslatón
egy legendát keres,
hogy azt a kávét vagy teát
ő is úgy itta ki –
és hallgatnak, felhőkön át,
Izland vulkánjai.
Szakonyi Károly: Emberi üdvözlet
(részlet)
Repülős gyerek
sose kesereg,
haza ír a babájának egy szép levelet…
Bálint György: Spanyolországban jártam
(részlet)
Közeledünk már a kikötőhöz, apró hajók mennek el mellettünk, árbocukon vörös-sárga-lila zászló. Hidroplán kering a kikötő fölött, időnként vízre száll, majd újra felröppen. Katonai gép. Minek a spanyoloknak hadirepülőgép ? – tűnődöm. – A legutóbbi világháborúban sem vettek részt, nyilván a legközelebbiben sem fognak. Boldog pilóta, talán sohasem kell városokat bombáznia. A boldog pilóta most végképp vízre száll, egy szürke kis ágyúnaszád közelében.
Dobos László: Földönfutók
(részlet)
Repülősnek jelentkeztem, de csak azért, hogy magamra tereljem a figyelmet – folytatta. – Míg a Messerschmitteken gyakoroltunk, émelygett a gyomrom. Aztán megszoktam, bolondja, megszállottja lettem a repülésnek. Bizonyítani akartam, hogy sokra viszem. Eleinte a hiúság ösztökélt, azt hittem, aggódnak értem. Nem így volt. Később megalázottságom űzött a levegőbe. Már csak akkor éreztem jól magam, ha fenn voltam. Ötezer méteren felül úgy éreztem, megállt felettem az idő. Legszívesebben a levegőbe költöztem volna, hogy felülről, messziről láthassam az embereket. Voltak pillanataim, amikor zuhanórepüléssel irányt vettem a földre, vártam, pusztuljon minden velem együtt… Mégsem tettem meg. Sajnáltam a gépet, vagy talán visszariasztott a félelem… Végül már csak magamnak akartam bizonyítani. Csak azért is. Vállaltam mindent, kerestem a veszélyt, őrültségekre éhes farkas lett belőlem…
