Az ICACO, a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet Közgyűlése 1992-ben december 7-ét A POLGÁRI REPÜLÉS NAPJÁvá nyilvánította. Célja, hogy felhívják a figyelmet a nemzetközi polgári repülés fontosságára az országok társadalmi és gazdasági fejlődésében.
A Jeles napok szerkesztősége
Csukás István: De szép vagy, repülőgép
De szép vagy, repülőgép! Suhansz, fickándozol,
mint a delfin az ég nagy akváriumában.
Magányosan és mégsem egyedül: veled repül
a szemem, a szívem, szárnya nő a kertnek,
megszabadulunk egy boldog percre a földi
nyűgtől, a sárba rántó nehézkedéstől, fölemeled
a fejem s unszolsz, hogy nézzek bátran a napba!
Nagy László: A repülő árnyéka
(részlet)
Nagy hangszer, négy-motorú,
emelkedik s vagy a zsákmánya.
Árnyéka, kereszt jele
marad nekem, ráég az ágyra.
Meghalt a dorombolás,
már fáj a szívfelőli oldal,
de te repülsz, csak repülsz
ujjad hegyén piros cukorral.
A virrasztás most már halott.
A narancsfényű ég
leszorítja a megfagyott
hullámok tetejét
– felhőcsomók – kávét, teát
hord végig a steward,
és rendelünk, kávét, teát
– inkább, mint éhhalált –
mert semmi jel az ablakon,
a levéltár üres,
a bűnös kézfej koslatón
egy legendát keres,
hogy azt a kávét vagy teát
ő is úgy itta ki –
és hallgatnak, felhőkön át,
Izland vulkánjai.
Faludy György: Repülőgép száll ki minden felhőből…
Repülőgép száll ki minden felhőből
a Central Park felett. Mi a hiba?
A bölcselet mért érkezett először
s csak azután a győztes technika?
Mért nem fordítva? Mért nem Árkhimédesz
öntött már ágyút s atombomba hullt,
míg Néró kornyikált és Róma égett?
Porló vasbeton szörny lenne a múlt,
ocsmány gépek raktára – kristály hajnal
a pillanat. Itt jönnénk nyíló ajkkal
s az erényről beszélgethetnénk szégyen
nélkül. S mily boldogak lennénk! Az ész,
mint könnyű sas körözne fenn az égen.
És a Broadway-n feltűnne Szókrátész.
Tompa Mihály: Ikarus
(részlet)
Repülni…! hah…! teremts magadnak,
Mit természet, sors megtagadtak!
S én, – szárnyat alkoték;
A föld szinét elhagyva lábam;
Győzelmi zaj hangzék utánam …
– Hódítva volt a lég.
A szárny emelt, – vágytam s repültem,
Lázas gyönyörtől részegülten,
Nem félve, látva bajt;
Fent a magasban, mind magasbban,
A föld fiát hogy béavassam
A lég titkába majd.
Juhász Ferenc: Óda a repüléshez
(részlet)
Ó, repülés! Ifjúi vágyam! Erősebb a
tűz-szerelemnél! De megigézted a lelkem,
s de nagyot zuhantál! Mint porban hangya-nyom,
a szívben csak annyi maradt belőled!
Mikor a rideg repülő-orvos a buta test
vizsgája után elvágta reményem!
Tíz év vágy-repülője zuhant keserű ívben
akkor a földre! S hányszor mondtam
azóta a kiégett, füstölgő roncsokon
elégiát? Romjain hányszor zokogtam?
Csak a test? Miért nem nézte a lelket,
a vágyat? Az esztendők erején
izmosodó vágyakozást?
Nagy László: Repülő
(részlet)
Simábban száll égfelé, mint
bármilyen madár.
Sóhajtottam – s óriássá
nyílt a láthatár.
Sudár fák, mint gyér fűszálak
bukkannak elő,
apró minden, tenyerembe
fér a dombtető.
Repülök és mosolyom a
földre elvetem.
Magasság? E szép iramot
jobban kedvelem.
Illyés Gyula: Repülőn
(részlet)
Minden stewardess karcsú; kedves arcú; fiatal. Levegőben – szárnyakon – utazni nem kockázatosabb, mint keréken. Ezt váltig csak a statisztika tudja. A hiedelem ellen a repülő-társaságok a stewardessek – a légikisasszonyok – kivánatos szépségével küzdenek. A halál szívszorítását a találékony üzlet a szerelem szívnyitó erejével egyensulyozza. A nehézkedés törvényével cerberusfejü szörnyhalál les föl ránk a földről? Amig ilyen édes lények társaságában röpdösünk a légben, alig kaphat el többet belőlünk, mint kutya a légyből.
Jókai Mór: A jövő század regénye
(részlet)
A repülőgépek őrültjei
Hárman voltak.
A piaci élc elnevezte őket Szentháromságnak.
Az egyik abban őrült meg, hogy a léghajó kormányozhatóvá tételét akarta kitalálni, s most azt képzeli magáról, hogy ő az atya Isten, ki hivatva van nitroglicerin mennyköveket és jól tempírozott istennyilákat hajigálni le az egymással veszekedő emberiség fejére. Termetére nézve semmiféle európai mítosz Isten bálványához sem hasonlít, legkevésbé a keresztyén ikonok főalakjához. Arca duzmadt, szakálla vörös és ritka, haja borzas és sertés, homloka húsos, alakja köpcös. Hanem az nem akadályozza őt abban, hogy ő magát a mindenség urának higgye, s az illetékes tiszteletet megkövetelje.
Bodor Ádám: Sétarepülés
(részlet)
Az állomási rakodó fölött a gép alacsonyra ereszkedett, ott várakozott a levegőben, amíg a lecsüngő huzalokra erősítik a tartóoszlopot. Aztán elrepültek. Körülröpködték a hegyeket, s az erdőbe irtott meredek, csupasz sávokra lerakták a hatalmas acélszerkezeteket. Délig legalább tizenötször fordultak.
A drótkötélpálya egy meredek sziklafalakkal övezett kicsi fennsíkra vezetett.
– Tudod, nem szabad leszállnom – mondta a pilóta. – De azért a kedvedért megpróbálom.
A fennsík peremén le is szálltak. A levegő megsűrűsödött a légcsavar alatt, s a borókák seprűs lombját odanyomta a földre, a fűbe. Miután kiszálltak, közelről már látták, nem is fű volt az, hanem csupa áfonya.
– Szedd tele a kapucnidat, kedves – mondta a pilóta –, addig mi fordulunk egyet.
