Keress

Petőfi Sándor: Lehel vezér
(részlet)

Nem nagy hírü város Jászberény városa,
És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha,
De van abban egy kürt, van annak nagy híre,
Akkora, hogy nem fér a jászok földére,
Kiterjed éjszak, dél, nyugat és keletre,
Mint a Tisza, mikor szűk neki a medre,
Terjed a némettől a székely világig,
A lengyel határtól egész a horvátig.

Vörösmarty Mihály: Zalán futása
(részlet)
Tizedik ének

Megfúvá kürtét Lehel is, s a nemzeti zászlót
Vitte magas kézzel Bulcsú; most lelkesedetten
Mind új harcra hevűl, mind új dúlásra törekszik.
Most vala, hogy futa Isten elől a mátrai Rém is.

Arany János: Toldi szerelme
(részlet)
Harmadik ének

Ti is feljövétek barna kunok, jászok,
Szemes, ügyes, virgonc, nyilvető ijászok,
Vagy nehéz ostromban faltörő bakosok,
Midőn öklelőznek a várdöntő kosok.
  Lajos e hadakkal maga tábort járat,
Legelébb talpon van, legutószor fárad,
Egész nap zavarja, futtatja seregét,
Porolván a puszta kopott köpönyegét.

Arany János: Buda halála
(részlet)
Tizedik ének

A besenyő, bolgár, jász, kazar, – a várkun
Mely védi tanyáit kilencszeres árkon,
Lapos nyelvü palóc, küldi barátságát,
Hódolva köszönti Etele' országát.
Jöttek ajándékkal, egy sem üres kézzel,
Kiki maga földjén ami becsesb ékszer:
Hoza nyusztot, hölgyet, kinek ege téli;
Drága szövött árút, tevéken, a déli.