Vasadi Péter (eredeti neve: Víz Péter, Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.)
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2018-ban posztumusz tagjává választotta.
*
Anyai ágon erdélyi származású volt, nagyapja európai hírű botanikusként a Zichy család birtokainak volt főintézője. Apai ágon újpesti postás, kispolgári családból származott, a család egyik ága (Witz) norvégiai gyökerekkel rendelkezik. Édesapja is postásként kezdett dolgozni, majd katonatiszt lett, a vezérkar mellé beosztott alezredesként szolgált.
Mindhárom fia katonaként kezdte pályafutását, Vasadi Péter 1944-ben került ki a nyugati frontra, ahol harcoló alakulatban szolgált. A háborúból való hazatérése után egy ideig segédmunkásként dolgozott a Wolfner bőrgyárban, majd 1948-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára magyar–német szakra, ahonnan másfél év után elbocsátották. Ezután fél évet járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői tanszakára, de innen is kirúgták. 1952-ben vette feleségül Marcsek Editet. 1952 és 1967 között a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat csoportvezetőjeként dolgozott. 1956. október 23-án ott volt a Parlamentnél a tüntetők között, de a tömegben balesetet szenvedett, a forradalom és szabadságharc napjait gipszben töltötte, ennek ellenére megválasztották a vállalat munkástanácsának titkárává.
A hatvanas évek eleje óta jelentek meg versei és elbeszélései különböző lapokban. 1967-től lett az Új Ember és a Vigilia című katolikus lapok munkatársa.
Életművének legjelentősebb részét versei teszik ki, emellett fontosak esszéi és kisprózai alkotásai is.
