Ma 2026. április 20. hétfő, Konrád, Tivadar napja van.
Törley József születésnapja – 1858
1858. január 10.

TÖRLEY JÓZSEF (Pest, 1858. január 10. – ?, 1907 ?): gyáros, aki az 1880-as évek elején alapította meg Budafokon a később híresség vált pezsgőgyárát. A pezsgőgyártás módszertanát Franciaországban sajátította el.

Magyar Tudománytörténeti Intézet

 

Törley – Magyar márkák. 8. rész 
(részlet)

Törley József (1958–1907) kiváló szakember volt. Gyárát és a pezsgőgyártás technológiáját folyamatosan fejlesztette. Például ő vezette be elsőként Magyarországon a fagyasztással történő seprőtelenítést, az úgynevezett degorzsálást. (A rázás után a palackok nyakában összegyűlt seprőt megfagyasztják, majd az így keletkezett jégdugót kilövetik.) A századfordulóra az ország legkorszerűbb pezsgőgyára lett a Törley, a millenniumi kiállításon már a Császári és Királyi Udvari Szállító címet viselte, a század elejére pedig a magyar pezsgő a Törley révén nagy népszerűségre tett szert, a felső tízezer ünnepi italává vált, és rövidesen világszerte megismerték. „A világnak nincs olyan tája, ahol a Törley pezsgőt nem ismernék, vagy nem kedvelnék.” (Törley pezsgőborgyár Budafok. 1930. Jelzet: Kny.B 315 – Plakát. és Kisnyomtatványtár). Sőt, a pezsgő hazájában, Franciaországban, Párizsban is itták a Törley pezsgőt!

Molnár Ferenc: A legeslegújabb nemzedék
(részlet)

És ital?
VÁNDOR

Ma pezsgőt iszunk. Hogy egy üveg Törley?
PINCÉR

Író uraknak három forint.
VÁNDOR

Küldje be a tulajdonost.

Pincér el, majd a tulajdonossal megjelenik.
A TULAJDONOS

Parancsolnak?
VÁNDOR

Hogy egy üveg Törley – nekünk?
A TULAJDONOS

szánalommal néz végig rajtuk. Hát jó, legyen kettő ötven.
FENYÉR

Maga egy derék ember, öreg prucák. Kis szünet. A pezsgő bevonul.

Móricz Zsigmond: Rokonok (részlet)

– Fúj.
– Mi az a fúj?
– Birkát enni, fúj
– Mindenki azt evett. Az a magyar étel.
– És egy birkatokány húsz pengő?
– Á. Az egész vacsoráért kettő hetvenet fizettem.
– Hogy lehet egy birkatokányért kettő hetvenet kérni. Azt is fel kellene robbantani, azt az Arany Fácánt.
– Nem kettő hetven, hanem egy húsz. Aztán fánkot ettem, az hatvan, az egy nyolcvan... és egy fél liter bor hetven, az kettő ötven és húsz fillér borravalóval kettő hetven.
– Hisz akkor még van tizenhét harminc...
– Mint egy vizsgálóbíró... Egy üveg pezsgőt is rendeltem.
Lina percekig hallgatott. Előbb meg kellett emésztenie a gondolatot, hogy az ura pezsgőzik, aztán belenyugodnia, hogy ez megtörtént... Pezsgő, az ő életükben. Ah. Nagyon szereti a pezsgőt, de oly kevésszer volt életében része benne... Egy-két leánykori szédület, igazán jó, hogy lehetetlen, elérhetetlen, mert kifordíthatná a sarkaiból... Éppen ezért, mert neki képtelenség még gondolni is arra, hogy valaha pezsgővel édesítse s mámorítsa a létezést, valósággal úgy hatott rá a pezsgő szó, mint a Szodoma és Gomorra idecsendülő híre... Valósággal beleszédült, s megtört hangon mondta:
– És az mennyi? – s már nem is érdekelte, hogy mennyi, mert az ő költségvetésének határain túl volt.
– Hét pengő – mondta az ura, pedig nyolc volt.
– Hét pengő - ismételte az asszony, s lehunyta a szemét. Hét évet élt át a legszűkebb takarékosságban. Folyton csak dolgozni, beosztani, mosni, varrni, vasalni, fótozni, gyerekeit rendben tartani, urát... magára soha semmi nem jut... Pezsgő...
Megsimogatta a homlokát, s eszébe villant, hogy nemigen régen nagy feliratot látott egy bolt felett, hogy egy üveg pezsgőt két pengő hatvanával árulnak... Akkor is mosolygott rajta, mert egyszer Budapesten voltak, s egy üveg pezsgőért valaki tizenkét pengőt fizetett. Francia pezsgőért... De most kibökte – A fűszeresnél kettő hatvan.


Kapcsolódó ünnepek