Ma 2025. július 18. péntek, Frigyes napja van.
Szent Cecília
november 22.

Muzsikás Cicelle
Cecília, régiesen Cicelle, ókeresztény szűz és mártír (†230 körül), a középkor végétől a tizennégy segítőszent egyike. Névünnepe a VI. század végétől november 22. Legendás élettörténete a már jól ismert ponyvastílusban íródott. Keresztényként nőtt föl az előkelő pogány Caecilius famíliában. Kora ifjúságában szüzességet fogadott. Szülei ennek ellenére egy Valerius nevű ifjúhoz kényszerítették. Cecília a nászéjszakán rábírta férjét, hogy ne érjen hozzá, mondván: „énnekem szent angyal szeretőm vagyon, ki nagy szorgalmatossággal őrizi az én testemet minden fertelmes bűntől, ki ha azt ismerendi, te engemet förtelmes szeretettel illetendesz, tudjad, hogy ottan megöl tégödet…” Valerius hajlott a szóra, sőt meg is keresztelkedett. Később „égi vetélytársa” megjelent előttük, és rózsa- vagy liliomkoszorúval megkoronázta őket (e virágok néha Cecília attribútumai). A csodálatos virágillatot megérezve, Valerius öccse, Tiburtius is megkeresztelkedett. Nemsokára mindhárman elnyerték a vértanúság koronáját. Előbb azonban Cecília még megtérítette az őket kísérő katonákat és tisztjüket. Három vértanúkorona is ékíti fejét. Három napig tartó sikertelen próbálkozás (gőzben való megfojtás, forró olajban főzés) után le akarták fejezni. Háromszor sújtott a nyakára a hóhér, de ezt is túlélte, három napig élt még, ez idő alatt mindenét szétosztotta a szegények között, házából templomot alapított.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Ismeretlen XVII. századi szerző: XXII. novemb. Szent Czecziliaról

SZent Caeczilia, tiszta Szüzeknek hathatós példája;
Keresztyén hitnek világos formája.

Szent Caeczilia, Isten Angyalát maga mellé nyerte,
Kivel szüz-vóltàt végig meg-örizte.

Szüz orgonálván, Isten Angyala énekelt mellette;
Jesus e' Szüzet annyira kedvelte.

Szent Caecziliát végre Jésusért Pogányok meg-ölék;
ártatlan Szüzert Isten dicsirtessék.

Nemes Nagy Ágnes: Elégia egy fogolyról
(részlet)

A templom csupa hímzett zászló
pünkösdvasárnap ünnepén.
Színesüvegből, citerázó
Cecilián át hull a fény,
s a boldogságos vállra szórva
a sok, kövér pünkösdi-rózsa.

– Ti őseim, kik porladoztok,
te égbolt, aki eleven,
te Kálvin-szabta fejfaoszlop,
ti csillagok a hegyeken,
miket az ég úgy föd be nappal,
mint ősömet a föld iszappal,

Ady Endre: A Szajna partján
(részlet)

Ott szebb vagyok, nemesebb, hősebb,
Sejtelem-csók minden dalom,
Szent Cecilia hajol lelkemre
Álmatagon.

A Duna partján
Céda lányhoz hajt durva öröm,
A bor ad álmot
S a poharamat összetöröm.

Ott: ring lelkem muzsikás alkony
Szent zsivaján
S úgy csókolom meg az életet,
Mint orkideát a Léda haján.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Röviden említettük, hogy a Cecília-legenda teljes népi áttételben, gazdag változatokban leginkább a szegedi hagyományvilágban él. Már elvesztette egyházias jellegét, és beleépült a táj archaikus népi kozmogóniájába. Eszerint a musica coelestis nagymesterei a Holdban élnek. Cicölle ott táncol benne, Dávid király meg hegedül neki. Öregek ma is mesélik, hogy a szűz meg a király azt kérte Istentől, hogy mindig megmaradjon fiatalnak: Cicölle táncolhasson, Dávid pedig muzsikáljon. Ezért az Úristen a holdba tette őket. Amikor a hold megújul, megújul Cicölle is. Azóta mindig táncol, Dávid meg hegedül. Nem jó azonban a holdba belenézni, mert ha valaki akkor néz bele, amikor a hegedű húrja elpattan, az megvakul. Más fogalmazás szerint: Isten azt kérdezte Cicellától, hagy amit legjobban szeret, megadja neki. A szűz azt mondta: táncolni, Dávid meg: muzsikálni. Cicella azonban elfelejtette azt is kérni, hogy mindig fiatal maradjon. Most már bizony megöregedett, csak a csontjai zörögnek, ezt hallani is. A babiloni torony tetején táncol. Ismét más változat szerint Cicölle anyánk a babiloni toronyból mindig a holdvilágba lép át Dáviddal. Megmondta, hogy akkor lesz a világ vége, amikor már nem adakoznak a szegényeknek. Ez mintha legendájára emlékeztetne. Szőregi hiedelem szerint holdfogyta, vagyis utolsó negyed idején Cicella takarja el szoknyájával a holdat.


Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Midőn aztán a poroszlók az ítélet végrehajtásra taszigálták őt, és forrón siratták, hogy egy ilyen gyönyörű és nemes származású leány önként adta magát a halálra, Cecília így szólt hozzájuk: „Jó ifjak, ez most nem ifjúságom eltékozlását jelenti, hanem csak kölcsönadását; sarat adok, és aranyat nyerek; hitvány szállást adok, és nagy értékűt nyerek; szűk zugot adok, és tág teret nyerek. Ha valaki filléreitekén aranyakat adna, nemde repülnétek hozzá? Isten pedig, amit egyszer kapott, azt százszorosan adja vissza. Elhiszitek-e mindezt, amit mondok?” Ezt válaszolták: „Elhisszük, hogy Krisztus az igaz Isten, mivel ilyen szolgálóleánya van.” Ezután hívatták Orbán püspököt, és négyszáznál is többen megkeresztelkedtek.

Kapcsolódó ünnepek