Keress

Fejes Endre: Párizsi emlék
(részlet)

A szakszervezetek megbízottai másfél hónapja alkudoztak a gyár vezetőivel. Ha kihirdetik a sztrájkot, megtakarított pénzem talán két-három napra elég. Ez nyugtalanított.
Szombaton az a hír járta: megegyeznek.
Hétfőn hajnalban a Metrón hallottam: mégsem sikerült. Reggel a szakszervezet vezetői a minisztériumba mentek.
Nem fogadták őket.
Alig egy óra múlva a Renault-gyár összes részlegében szünetelt a munka.
A kapukat bezárták a rendőrök.
Letakarítottam a gépemet, kiballagtam a mosdóba. A zuhany alatt egy présmunkás az igazgatóságot szidta. Hangosan, jókedvűen.
Az emberek mosolyogtak. Tekintetük kihegyesedett.
Az udvaron sütött a tavaszi nap. Egy vállas, fiatal igazgató lejött beszélni a munkásokkal. A bádoggal fedett kerékpárgarázs előtt, a vita hevében meglökött egy esztergályost.
– Ez nem való, monsieur Velger – mondta fogatlan szájával a vén Pierre. – Tiltja a francia etikett.