Keress

Szabó Magda: Az ajtó
(részlet)

Lomtalanítás

Azt hiszem, ez volt az az időpont, amitől fogva Emerenc már valóban szeretett, fenntartás nélkül, majdnem komoran, mint aki tudomásul vette, a szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély. Abban az évben anyák napján kora reggel egyszer csak felbukkant a hálószobánkban, a férjem nehezen riadt altatós álmából, én azonnal felébredtem, és csak bámultam, mikor a nyitott ablakban beözönlő friss fényben megláttam Emerencet, aki ismét ünneplőt viselt, s pórázon az ágyamhoz vezette Violát. A kutya fején ócska pörge kalap volt, fekete, a szalagja mellé frissen vágott rózsát tűzött, nyakörvét körbefonta virággal. Azontúl minden anyák napja hajnalán megjelent az állattal, s elkántálta az ünnepi köszöntőt Viola nevében:

           Köszönöm a jóságot, hogy engem szeretnek,
           táplálékom megadják, puha ágyat vetnek,
           köszönöm az oktatást rektornak, szülőnek,
           adjon Isten bőséges termést a mezőnek.

A vers, amit három elemije valamelyik iskolai ünnepélyén a tanítójának szavalhatott pár évvel a kilencszázötös orosz forradalom után s párral az első világháború kitörése előtt, évente felzengett Emerenc sosem fakuló hangján az ágyunk mellett, Viola mindig megpróbálta ledörzsölni isten tudja, honnan beszerzett kis kalapját, de persze nem engedték. Az öregasszony azt a rituális szöveget is hozzámondta minden esztendőben zárásképpen a rigmusához: „Mindent megköszönök, én, a fiúgyermek, asszonyomnak jár a rózsa a kalapom mellett.” Volt is rózsa a kalapjánál minden anyák napján, azóta se tudok fekete pörge kalapot látni anélkül, hogy ne őket kettejüket vetítse elém az emlék, Emerencet, ünneplőben, s kutyánkat, nyakán koszorú, füle ellapul a kalap karimája alatt. Hajnal van, illatos, a kékszakállú herceg várában felosztottak a napszakok. Emerencnek is van immár a térben örök ideje, övé minden hajnal a fénnyel, a kerti füvek párolgásával. A férjemet annyira idegesítette ez a szertartás, hogy anyák napjára virradó este többnyire le se feküdt, a karosszékben bóbiskolt köntösben, vagy bevette magát anyám szobájába, és magára csukta az ajtót, elviselhetetlennek érezte a hajnali látogatást ágyban, öltözetlenül. Azt hiszem, voltaképpen annak sem örült, hogy Emerenc annyira és olyan sajátságos eszközökkel szeretett engem.

Szabó Magda: Abigél 
(részlet) 

Abigél legendája

– Itt nem olyan egyszerű semmi – mondta Torma. – Majd meglátod. Az embernek annyi vágya van, ami nem teljesül. Meg fél is az ember, meg mindig történhetik valami iszonyú. Abigél több száz éve áll itt; nem tudom, miért hívjuk Abigélnek. Mindig így hívták, mióta a Matula Matula. Valaki valamikor így nevezte el.

Jó, van egy régi szobruk, szép neoklasszikus alkotás a tizennyolcadik század végéről, olyan a ruhája, mint Madame Récamier-nak, a korsója is görög korsó. Abigél empire lány.

– Azt is Horn Mici fedezte fel, hogy Abigél nemcsak van, hanem csodatevő is. Horn Mici bőgött, hogy az igazgató elvette a jegygyűrűjét, a fiú meg elment az első világháborúba, és még a gyűrűjét se viselheti, itt sírt és panaszkodott az Abigél szobra előtt, hogy milyen nyomorult, és pár nap múlva megint erre sétált, és látta, hogy a korsóból kiáll valami, kihúzta, hát egy levél volt a korsóban, amit a vőlegénye írt, és Horn Mici majdnem megőrült, mert éppen csengettek, és számtanóra volt, és arra se maradt ideje, hogy elolvassa a levelet, csak a következő szünetben. Még aznap válaszolt rá, és betette a válaszát a korsóba, és az is nemsokára eltűnt. És egész addig, míg idejárt, mindig jött neki levél a fiútól, és ő is mindig írhatott neki.

Szabó Magda: Az a szép, fényes nap 
(részlet) 

Második rész

HERMANN
  Kilép a térdeplőből, és közeledik Vajkhoz. A sok gyermek Isten ajándéka, és lehet szerepe mindegyiknek, a lánynak olykor még nagyobb is, mint a fiúnak. Majd megtudod magad is, ha király leszel. Herceg, ha a német urak megkörnyékeznének, el ne feledd, hogy én voltam az első, akit meghallgattál, mert ha a frank királylány szép, mint a nap, és a szász még szebb, és a sváb olyan, hogy elvakul a szem tőle, a bajor Gizella, aki nem is olyan gyönyörű, neked szebb kell hogy legyen mindenkinél.

VAJK
  Ugyan miért?

HERMANN
  Mert nincs a német törzsek között még egy, amelyik annyira gyűlölné a népedet, mint a bajor, és nincs még egy, amelyikkel annyit harcoltatok volna. Keresztény udvarban keresztény király oldalán királyné áll. Olyan valószínűtlen, hogy Henrik úr, a bajor, megtámadná azt a földet, amelynek a trónján a lánya ül. Olyan valószínűtlen, hogy a magyar király az apósa ellen törne.

Szabó Magda: Für Elise 
(részlet) 

A trianoni árva

Az a több sebből vérző, eszméletét hosszú ideig vissza nem nyerő, minden tekintetben sérült gyermek, akit már az új határon belül találtak meg, s akit menekülő szülei holttestei takartak, trianoni árva volt, egy, a háború mindenkijüket elvesztett kiskorú áldozatai közül. Mikor a Nemzeti Árvák Egyletét megalapították, a későbbi Revíziós Liga tevékenysége még csak ígérkezett, ám az árvaház nagy épületének azonnal hangsúlyt adott különleges társadalmi fontossága. A közvélemény nem ok nélkül állt a háború és a békekötés eltaposottjai mellé teljes segítőkészségével: amit az elkoldusodott országban még lehetséges volt, megpróbálta megadni nekik az emberségében sebzett jótékonyság. A kezdetben néma Bogdán Cecíliát viszonylag hamar sikerült azonosítani önmagával, a halott szülei ruháiban talált okmányok segítségével. Zentán született és ő is élete negyedik évében járt, mint én. Köröttünk ott botorkáltak a háborúból szürke, öreg arccal, sérült idegrendszerrel visszatért, alig serdült fiúk, soha mosolyra nem húzódó ajkú özvegyek, semmi fizikai tevékenységre többé nem alkalmas, lábuk, karjuk vesztett tört gerincű, székbe ágyazott megnyomorodottak, meg azok az élőhalottak, akik épp csak meghalni tértek vissza szülőhelyükre, mert a fogság úgy elgyötörte, hogy pár hónap múltán már vihették őket a sírba.