Keress

Tompa Mihály: Özvegy gólya
(részlet)

Távol tenger szigetérűl
Visszakerült párja nélkűl.
A szigetnek vad lakója
Tartja párját nyügben,
Vagy elveszett – mert közöttök
Nincs, ki lenne hütlen!

Tompa Mihály: Fecske, gólya
(részlet)

Téve hosszu, terhes útat
– Melyet a szél is megúnhat,–
Kikeletkor megjövétek!
Rongyos, szennyes volt a fészek…
Ezt a dolgot hozni jóra:
Volt az első, – fecske, gólya!

Jékely Zoltán: Fecskék

A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.
Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.

Jékely Zoltán: Varjak

Mikor a hegy felől jönnek a téli varjak
s a szent hidegben szárnyuk odafent
félszegen vagdos a havas viharnak,
úgy érzem: a történelem üzent.

Mindig így jönnek, mint tépett avar had,
látásuk könnyet s borzongást teremt;
s mit csak próféta vagy koldus akarhat:
megsarcolják a fösvény végtelent.

Tompa Mihály: A bölömbika
(részlet)

Rögtön moraj zudúl a víz alatt,
Titkos erő rázván meg a tavat;
S hullámiból, amely törik, zuhog,
A partra lép egy hófehér tulok.

Megrázkodik, – s hosszan nyulván neki,
Türkös fejét kevélyen felveti;
Bús bömbölése rengve hallik a
Nyugvó éjben. Ez a bölömbika.

Szabó Lőrinc: Hajnali rigók
(részlet)

Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért uj fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vígadozásban a kerti rigók.

Petőfi Sándor: Három madár
(részlet)

Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyörész,
Vigan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kisérni őt a szem. –
Kedélyed e cinege, kedvesem!

Jékely Zoltán: Vadlibák
(részlet)

Hold fényinél, felhők tövében
sikoltva szállnak a libák.
Lábukra-szőtt lila kötélen
libeg utánuk a világ.

Jékely Zoltán: A halászsas
(részlet)

Sokszor megbámulom a nagy halászsast,
amint rőt, méteres szárnyaival
horgász fejem felett suhogva átcsap,
kutatva, hol ezüstlik holmi hal.

A víz mentén fejét forgatva szállván,
széles hatalmában nagy-boldogan
hintáz a kékben, majd szűkít a szárnyán,
és mint a kő: zuhan.

Kányádi Sándor: Kakukk
(részlet)

Hallgat az erdő, bölcsen bólogat:
szeretni kell mindenegy madarat,
akkor is, ha kakukk.

Hatalmas az ég, végtelen a nyár,
s ideje a kakukknak is lejár,
elnémul, bereked.

És újra hallod majd a cinegék,
pintyek, rigók kedves kis énekét
s a locska verebet.

Ady Endre: Varjak, szent madarak
(részlet)

Varjak, varjak, kóbor varjak,
Trágyás mezők szabad népe,
Madár-szalon söpredéke,
Ti vagytok a szent madarak.

Ha jajongva fölrebbentek,
Lég-hálóként továbbszálltok
S megfullasztjátok az átkot,
Mit utánatok küldenek.

Tompa Mihály: A pipishez
(részlet)

Nem ruházta még fel a szép kikelet
Lomb- s virággal a bús halmot s völgyeket;
Hóval fedve, fagyva a jó földkebel,
Most a napsugár is jégcsapot nevel.

A mulandó nyárral együtt hagytak itt,
S a tavasszal térnek vissza társaid,
De te nem bucsúzol, se be nem köszönsz,
Télen-nyáron itt vagy, kedves kis különc!

Más madárka fészken s párosan pihen,
Te kerékvágásban s a rög enyhiben;
S mint az özvegyasszony, hálsz magánosan,
S mint a koldus-gyermek: ahol este van.

Jékely Zoltán: Galambok
(részlet)

Galambcsapat a kunyhó tetején:
bucskázók, örvösek és büszke pávák;
hogy megszenteljék nagy nyomorúságát,
finom galambokat tart a szegény.

Akkor voltam én is a legszegényebb,
mikor galambot tartottam, sokat;
s akkor voltam mégis legboldogabb,
amilyen nem leszek, bármeddig élek.

Reményik Sándor: A sors-váró madár
(részlet)

A nap leszállt, rá megzendült az erdő
Alkonyi kórusa
Egyszer, utolszor még, az éj előtt.
Halk szárnysuhogás kelt a fák között,
Kerengve, lassan
Fészekre rebbentek a madarak.

Egy fenyőágon ült egy kis madár
Némán, kő-mereven,
Szürkén gubbasztó kicsi szfinksz gyanánt.
És meg se moccant
Közelgő lépteimnek dobajára.