A kalandos életű jezsuita pap, Brazília egyik első földrajzi felfedezője, SZENTMÁRTONY IGNÁC (Kotári, 1718. október 28. – Belica, 1783, április 15.) a rendbe való belépése után teológiai, természettudományi és matematikai tanulmányokat folytatott Bécsben. Egy ideig a grazi teológiai főiskolán tanított, majd amikor V. János portugál király csillagászokat és földmérőket keresett gyarmati szolgálatra, a rend a fiatal, tehetséges tanárt ajánlotta az uralkodónak. Szentmártony társaival 1749-ben érkezett meg az észak-brazíliai Maranhaóba, a jezsuita missziós központba. A spanyol gyarmatokkal, Peruval és Bolíviával határos vidék feltérképezését kapta feladatul. Az expedíció pontos útvonala ismeretlen, mivel titkos küldetés volt. A dokumentumok valószínűleg valamely portugál levéltár mélyén rejtőznek. Szentmártony tíz éven át járta Amazónia dzsungeleit és őserdei vízfolyásait, állandó életveszély közepette. Áldozatos munkájának tragikus vége lett 1760-ban. Miután a portugál király betiltotta a jezsuita rendet, őt is elfogták és a Lisszabon melletti Sao Julian erődbörtönbe zárták. 18 éven át raboskodott itt, míg végre kiszabadulhatott és hazatérhetett. Egy ideig Csáktornyán élt, majd haláláig segédlelkész volt a Zala megyei Belicán.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Balázs Dénes])
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
