Méray Tibor (Budapest, 1924. április 6. – Cormeilles-en-Parisis, 2020. november 13.)
Kossuth-díjas író, újságíró. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
*
Budapesten született 1924. április 6-án. A Wesselényi utcai elemi iskola és a Madách Imre Gimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–latin szakon végez 1946-ban. Közben, 1944 májusától október 15-éig kényszer-munkatáborba viszik: október 15-étől 1945 januárjáig illegalitásban él. Ugyanezen évtől a Szabad Nép munkatársa, később a kulturális rovat vezetője. A Magyar Dolgozók Pártja központi napilapjának előbb koreai, majd később berlini tudósítója. 1947 és 1948 között az Írószövetség folyóiratának, a Csillagnak is felelős szerkesztője.
1953–54-ben a Magyar Írószövetség párttitkára, később egyik titkára. 1954-től a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja, e testületből Nagy Imre politikájának támogatása, valamint az 1954 őszi „újságíró-lázadásban” való részvétele miatt, melynek során „tisztító vihart” sürget a pártban és az országban, az év végén, magától a laptól 1955 áprilisában távolítják el. Az 1955-ös „írómemorandum” egyik szervezőjeként 1955 decemberében súlyos pártbüntetésben részesítik, s csak a XX. szovjet pártkongresszus után kap állást a Béke és Szabadság című lapnál. A Petőfi Kör sajtóvitáján – ahol egyébként nyilvánosan önbírálatot is gyakorol – a sajtó teljes szabadságát, majd az Írószövetség szeptemberi közgyűlésén az ország szabadságát követeli.
A forradalom után 1956 novemberében családjával és írótársával, Aczél Tamással együtt Jugoszlávián keresztül Bécsbe, majd onnan Aczél Londonba, ő, felesége és kislánya Párizsba emigrál. 1957 óta élt a francia fővárosban. A Bécsben újrainduló, majd Londonban, illetve Párizsban megjelenő Irodalmi Újságnak alapító munkatársa, 1962 és 89 között szerkesztője, 1971-től főszerkesztőként jegyezte a lapot. Nagyszámú publicisztikai írásainak egyikében, 1961-ben, a forradalom ötödik évfordulójára írt belpolitikai helyzetelemzésében ő fogalmazza meg az „aki nincs ellenünk, az velünk van” axiómát, amelyet néhány héttel később Kádár János tőle vesz át. Az Irodalmi Újság megjelenését – „A harcunkat megharcoltuk” elv jegyében – 1989 végén felfüggesztette. Az Irodalmi Újság könyvsorozatának és az I. U. S. (Az Irodalmi Újság Sorozata) című zsebkönyvsorozatnak első, 1983-ban megjelent számától kezdve szerkesztője. A folyóiratban saját neve mellett Asbóth Elemér, A. E., Badics István, Bátory Imre, Palkó Ferenc, Szávai Tamás, Weszprémi Béla és -yt- álnévvel, illetve szignóval is jelentek meg cikkei és glosszái.
