MÁRTONFI JÓZSEF, (Csíkszentkirály, 1746. január 15. – Gyulafehérvár, 1815. március 3.) római katolikus püspök, egyházi író.
Tanár volt Bécsben, Budán, Kolozsvárott. 1779-ben az erdélyi katolikus iskola főigazgatója, 1786–98 között az erdélyi római katolikus státus referense, 1788-ban címzetes kanonok, 1793-ban címzetes püspök, 1799-ben erdélyi püspök. Az erdélyi gimnáziumok számára új szabályzatot dolgozott ki, amelyet II. József is jóváhagyott (Norma Regia, 1781). Reformtörekvései között szerepelt a papok nyugdíjügye. Vagyonának egy részét a papi nyugdíjalapra hagyta. Az irodalom, a tudósok, köztük Révai Miklós támogatója. Számos színdarabja maradt fenn kéziratban. Verseket is írt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Vass József: Mártonfi József
(részlet)
A Jézus társaságnak megszüntetése után Mártonfi, mint mennyiségtanár, Kolozsvártt nyert alkalmazást, hol az erőműtanból is rendes leczkéket adott 1776-ban. Három évvel később a felejthetlen nagyfejedelem-asszony, Mária Terézia által az erdélyi r. kath. nevelő- s tanintézetek kir. főigazgatójává neveztetett, mellyhez kir. tanácsosi rang s az országos főkormányszéknél előadói (referens) jog volt kapcsolva. Ezen fontos hivatalkörben hét évig legsikeresben fáradozott, mellynek kezdetén kedvező alkalma nyilt magát az udvarnál s legfensőbb körökben is személyesen megismertetni. Hivatalkodása folytán a r. kath. tanintézeteket rendbe hozta, az ifjuság erkölcsi és szellemi müveltségét előmozditotta, a tanároktól rendet, pontosságot, lelkiismeretes eljárást követelt s az erdélyi r. kath. egyházjavak állapotának olly remek kimutatását szerkeszté, melly legalaposb s hitelesb okmányként maiglan is zsinórmértékűl használtatni szokott.
