Marsall László (Szeged, 1933. november 3. – Budapest, 2013. június 25.)
Kossuth- és József Attila-díjas költő. 2005-től haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
*
Szegeden született, 1933. november 3-án. Apja Marsall Ferenc (1894–1970) a jog- és államtudományok doktora, főszolgabíró Orosházán, Békésen, majd vállalati tisztviselő Budapesten. Anyja Hoznek Katalin (1901–1976), felvidéki evangélikus esperes lánya, tanítóképzőt végzett; a mindenkori Marsall-háztartás háziasszonya.
László szüleinek egyetlen gyermeke. 1934 májusától a család Békésen él, ide helyezték át édesapját Orosházáról. Korai élményei a főbírói kúria zegzugos kertjéhez, az ott kapirgáló tyúkokhoz és kakasokhoz, a közeli Körös-parthoz fűződnek. Kisiskolásként írja első verseit, melyek a magányos gyerek környezetét már sajátos módon tükrözik.
Mikor szüleit lekötötték a főbírói háznál gyakorta rendezett nagy vendégségek, gyereklányok vigyáztak rá, akik a tájék régi rémmeséivel altatgatták. Barátai voltak: Hégely bácsi, gyepmester és orvhalász, akivel a Körös-parton horgászott; Bagdi bácsi, a kocsis, a Dermény úrnak nevezett vércsederes csődör gondozója az istállóban.
Mindent elolvasott, amit otthon talált, lexikontól a ponyvaregényig. Kedvet kapott arra, hogy maga is ponyvaregényt írjon. „Cowboy- és detektív”-történeteit tíz irkában rögzítette. Országokat talált ki, nevet adott nekik, térképet rajzolt róluk. Kialakított egy saját nyelvet is, ennek szavait komoly szótárba foglalta. Játékai szinte létformává lettek. Hallotta a háborús híreket a rádióban, országai védelmére tizenkét motoros Kupla bombázórepülőket tervezett, gondosan lerajzolva.
1944 tavaszán, a német megszállás után, jelentős átszervezés kezdődött az ország közigazgatásában. Marsall Ferencet ’44 júliusában visszahelyezték Orosházára. Mikor a szovjet csapatok rohamosan közeledtek, Marsallék egy budapesti rokonnál kerestek menedéket. Az ostromot egy Margit körúti bérház pincéjében élték át. László látta, amint a ház kapujában cigarettázó őrt találat éri és az holtan esik össze. Emlékezetében megőrizte a környező utcákon heverő, megfagyott tetemeknek, az utcai harcok temetetlen áldozatainak látványát.
A háború befejeztével a család visszatért Orosházára. A kialakuló új hatalom szigorú igazoló eljárást indított az előző rendszerben vezető állást betöltő személyek ellen, háborús bűnösöket keresve köztük. Édesapját is letartóztatták és népbíróság elé állították. A tárgyaláson békési zsidó polgárok, akiknek a nyilas hatalomátvétel után hamis okmányokat, menleveleket adott és ezzel életüket megmentette, mellette tanúskodtak. Egy évi közmunkára ítélték, ami akkoriban enyhe büntetésnek számított. A büntetés letöltése után a család, a vidéki otthont felszámolva, végleg Budapestre költözött, László anyai nagynénjének, Hoznek Olgának budai lakásába.
