Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.)
Kossuth-díjas író, költő. A Digitális Irodalmi Akadémia 2016-ban posztumusz tagjává választotta.
*
1894. október 18-án született Budapesten asszimilálódott zsidó nagypolgári családban. Apja Déry Károly (1843–1919) ügyvéd, anyja az osztrák Rosenberg Ernestin (1863–1958). Egy testvére volt, a Georginak (Zsorzsinak) becézett György (1904–1944?), akiről felnőttkorukban derült ki, hogy féltestvér: más apától született. Déry öt- és kilencéves kora között lábának csonttuberkolózisa miatt külföldi szanatóriumokban feküdt. Iskoláit a fővárosban végezte, az elemi után kereskedelmi középiskolába (korabeli megnevezésével „akadémiába”) járt, majd egy évig a svájci Sankt Gallenben tanult nyelveket. Innen hazatérve, 1913-ban anyai nagybátyja faipari nagyvállalatához, a Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt.-hez került hivatalnoknak. 1917-ben jelent meg első írása, a Lia című kisregény. 1918-ban sztrájkot szervezett a gyár munkásai között, emiatt nagybátyja elbocsátotta, így elveszítette katonai mentességét, és be kellett vonulnia. Lábsérülése miatt a frontra nem vezényelték ki, szolgálatát irodai munkával töltötte ki. Már hivatalnoki ideje óta rokonszenvezett a háborúellenes, pacifista és baloldali mozgalmakkal; egész életében szocialistának vallotta magát.
A Tanácsköztársaság idején belépett a kommunista pártba, megválasztották az Írói Választmány tagjának, de politikai munkát nem végzett. Apja a tulajdonát képező Wesselényi utcai házuk államosítása miatt 76 évesen öngyilkos lett. Déry ekkor családjával együtt elhagyta Budapestet. 1920-ban összeházasodott a katonai szolgálat alatt megismert, polgári származású Pfeiffer Olgával (1896–?), és együtt emigrációba vonultak. Elsőként Bécsben telepedtek le. Első kötetei is itt jelentek meg (A két nővér, A kéthangú kiáltás, Ló, búza, ember). Déry a hazai lapok (elsősorban a Nyugat) mellett emigráns napilapokban és folyóiratokban (Bécsi Magyar Újság, Ma, Panoráma) és a bécsi, német nyelvű Sturmban is publikált verset, novellát és esszéket is. Később a bajorországi Feldafingban, majd 1924–1926 között Párizsban éltek, itt Déry alkalmi munkákból tartotta fenn magát (hosszabb időre bélyegkereskedő lett); alig publikált. Az emigráció idején épültek ki kapcsolatai a magyar és nemzetközi avantgárd szerzőkkel és mozgalmakkal. Kártya- és egyéb adósságok miatt elhagyták Párizst. 1926-ban fél évet Perugiában töltöttek, majd hazatértek Budapestre.
1928-tól viszonya volt Karinthy Frigyesné Böhm Arankával. Elvált Pfeiffer Olgától. Ezután ismét hosszabb időt töltött külföldön: 1928-ban Olaszország, 1929-ben Prága az úti cél, 1930–31-ben pedig – a Böhm Aranka-viszony megszűnése után – a skandináv országok. 1931 októberétől 1932 végéig Berlinben élt, hírlapi fotósként és újságíróként dolgozott, közben a kommunista mozgalomban tevékenykedett. Budapesten keresztül Jugoszláviába, Dubrovnikba ment, majd 1933-tól ismét Bécsben élt, ahol a baloldali munkások oldalán részt vett az 1934. februári polgárháborúban. Az osztrák rendőrség nyomozott utána, az illegális kommunista párt pedig megszakította vele a kapcsolatot. Emiatt augusztusban hazatért, majd ősszel Mallorca szigetére utazott. 1935 nyarán költözött vissza, immár véglegesen, Budapestre. 1937-ben több hónapos erdélyi utazást tett. Regényfordításokból és alkalmi írásokból élt, amelyek gyakran mások neve alatt jelentek meg. Lefordította André Gide Utazásom Szovjetunióban című – inkább szovjetellenes – könyvét, emiatt 1938 végén kéthónapi fogházbüntetésre ítélték.
