2008 óta tartják ezt a világnapot, amely Remete Szent Antal ünnepének napja, aki a háziállatok, a hentesek és a szalámikészítők védőszentje. A világnap célja az olasz ételek és éttermek autentikusságának megőrzése és fenntartása a világban.
Az Olaszországra jellemző konyhaművészet évszázadokon át fejlődött a társadalmi és a gazdasági változások hatására. Annak ellenére, hogy az ország a 19. századig nem volt egységes, a konyhája gyökerei egészen a 4. századig követhetők vissza. A Római Birodalom bukása után a különböző régiók elkezdték megalkotni saját hagyományaikat, már ami az ételkészítést illeti. Nemcsak a főzési technika és az előkészítés, de a receptek is igen változatossá lettek. Így lett az ország gasztronómiai szempontból megosztott.
A tíz leghíresebb olasz étel mélyen gyökerezik az olasz kultúrában, a recepteket generációról generációra adják át. A leghíresebb fogások a következők: tészta és pizza, arancini, lasagne, ossobuco alla milanese, prosciutto, ribollita, saltimbocca, gelato, torrone és a tiramisu.
A Jeles napok szerkesztősége
Lénárd Sándor: A római konyha (részlet)
La pizza Napoletana. A nápolyi pizza (részlet)
"Andiamo a mangiar' una pizza"... Menjünk, együnk meg egy pizzát... Ezekkel a szavakkal kezdődik sok család esti programja. Meg némely szerelmespáré, és számtalan turistáé. Mindig van jó ok a pizzaevésre: télen a hidegben az, hogy a tűz ott lobog mellette, s a látványa is öröm és melegség! Nyáron? A legtöbb pizzeria, a szabadban álló székekkel-asztalokkal, kellemes, hűs esti levegőt ígér. Mehet az ember azért pizzázni, mert ez igen olcsó vacsora, vagy azért, mert vacsorázott már, és épp ennyi hely van még a gyomrában. Vagy mert valami finomat akarunk enni. Vagy mert ürügy kell az iváshoz - causa bibendi!
A pizza nem készétel, mindenkinek frissen csinálják. Akinek nincs türelme várni rá, menjen, keressen valami mást. A várakozás ideje azzal is telhet, hogy megtudjunk egyet-mást erről a különös ételről. Miért éppen pizza napoletana a neve? Szülőhelye csakugyan Nápoly? Akadnak rómaiak, akik ezt elvitatják. "A konyha mesterei furcsa neveket aggatnak a találmányaikra. Hiszen a zuppa inglese sem Angliából jött!" Vagy: "Ezt a pizzát azért nevezik napoletanának, hogy megkülönböztessék a közönséges változattól." A közönséges változat pedig a kemencéből forrón kivett kenyértésztalángos, mely egészen kevéske olajjal megkenve a rómaiak kedvenc reggelije, főleg ha friss zöld füge kíséri.
Aki evett már pizzát Rómában is és Nápolyban is, már-már hajlik rá, hogy a rómaiaknak adjon igazat. A nápolyiak széles, száraz peremet hagynak, többnyire túl sok majoránnát szórnak pizzájukra, és az egyetlen vigaszos mozzanat evés közben a Nápolyi-öböl látványa, a Vomeróról elénk táruló pompás panoráma.
Egy nápolyi ínyesmester, akit ott a helyszínen faggattam ki, nem vitatta, hogy a római pizza jobb. "De miért az?", folytatta nyomban. "Azt hiszi, hogy a rómaiak találták fel? Már a pizzát is el akarják venni tőlünk? Elcsábítják tőlünk a legjobb specialistákat. Ezért ehet Rómában jobb pizzát... Már ha nem mindjárt New Yorkba mennek a mestereink", tette hozzá sóhajtva.
