Bolygónk több mint 70 %-át a világtenger teszi ki. Napjainkban szembe kell néznünk a globális felmelegedéssel, mely erősen veszélyezteti környezetünket. 1840-től állnak rendelkezésre pontos adatok az időjárással kapcsolatban. Azóta 1998 volt a legmelegebb év, de a tíz legforróbb esztendőt is az elmúlt 15 évben mérték. A tudósok egyre riasztóbb jelenségekkel találkoznak az óceánokat illetően is. Ahogy a Föld melegszik, egyre nagyobb veszélybe kerül a tengerek élővilága, hacsak nem tudjuk megfordítani a káros folyamatokat, például a környezetszennyezés visszaszorításával. Talán az 1992 óta megtartott ÓCEÁNOK VILÁGNAPJA is segít abban, hogy tegyünk valamit és megtaláljuk a módját, hogy mindennapi életünk során is óvjuk a világtengert.
A Jeles napok szerkesztősége
Illyés Gyula: Amikor az óceán partjára jutottam
Kezdte az éj már bútorozni zordon
lakóhelyét: a csillagok kijöttek
és jöttek s jöttek s minden ismerős lett,
akárcsak otthon.
Tenger távoli halma alól kilépett
a Göncöl, saroglyájával előre,
s lett Franciaország oly kicsi tőle,
szinte enyém lett:
már nem szorított. Jártam föl-le váltig;
aztán a Fiastyúk láttán leültem;
úgy néztem szét a roppant világűrben,
mint aki járt itt.
Jött kútunk fölül szinte, oly nyugodtan
a Hold, társává törpítve a földet.
Mint apám mellett, ha a bakra fölvett,
ültem, dudoltam.
Milyen pici is az a nagy Mindenség!
Milyen óriás dolog: benne élek!
Mienk a világ! – szívem ilyet érzett,
érez ma is még.
[Nagy óceán tenger vize…]
népdal
Nagy óceán tenger vize,
Ne hányd a hullámod!
Úgyis tudod, régen láttam
Szép szülőhazámot.
Ha még egyszer megláthatom,
Megmaradok benne;
Nem kell nekem soha többet
Amerika kincse!
