A HONTALAN ÁLLATOK VILÁGNAPJÁNAK célja, hogy felhívja a közvélemény és a hatóságok figyelmét a kóborállat-kérdésre és annak megoldatlanságára, hogy elősegítse a kóborállatok menhelyen való elhelyezését, a menhelyekről történő örökbefogadást, valamint a nem kívánt szaporulat megakadályozását.
A Jeles napok szerkesztősége
Szabó Magda: Zeusz küszöbén
(részlet)
A rhodoszi kutyák.
Először csak egy kutya van, egy kátrányfoltos, kakaószínű, korcs kutya. Mint minden itteni gazdátlan állat, csont és bőr, okos tekintetű, félénk, kezdetben nem barátkozik, meghúzódik egy szikla árnyékában, órákig alszik mozdulatlanul. Úgy figyel fel ránk, hogy megkapja az előző vacsoránál nejlonzacskóba gyűjtött csontokat, amelyeket régi szokásomhoz híven mindig összeszedek az asztalon a kóbor állatok számára, T. legnagyobb bánatára. Egy üres fagylaltos tégelyben vizet is hozok neki, mert az az érzésem, ételt-mit még csak lel olykor a szemétben, de hogy iszik ez a jószág ezen a szigeten, ahol csak a legelőkelőbb negyedben látni egyetlen kutat. Boldogan fellefetyel három tégely vizet, aztán megint odasimul a sziklához, ha szólok hozzá, felnéz, de hívásra nem közelít, nem is igen érti, hogy azt akarom, jöjjön hozzám, a farkát se csóválja, ezen nagyon csodálkozom, míg meg nem látom, hogy a legtöbben kergetik, bele is rúgnak, és rá nem jövök, hogy a kakaószínű kutyának sose volt olyan sora, ami közben kifejlődhettek volna bizonyos hangjai vagy reflexei. Napokba telik, míg feloldom gyanakvását és félelmét, és míg Makiba – így nevezzük el, hallottuk a Minósz hajón, hogy a görög úr így szólította szép, ápolt fekete állatát – hívásra elém jön, valami fura, viháncoló hangot is hallat, és félénken, ügyetlenül megrezzenti csúnya kis farkát. A kikötőbeli kolduló állatok épp csak valami jelképes falatot kapnak tőlünk azon túl, amit tudok, összegyűjtök a leszedetlenül maradt asztalról Makibának.
Pár nap múlva már két kosztosunk van.
