Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére és társzervezésében először 2004-ben rendezték meg a fájdalomcsillapítás világnapját.
A világnap célja, hogy felhívja a világ figyelmét a szenvedőkre és a fájdalomcsillapítás hatékony módszereire, különösen az olyan betegségek esetében, mint amilyen a rák és az AIDS, hiszen az emberhez méltó élethez biztosítani kell a fájdalom csillapítását.
A Jeles napok szerkesztősége
A fájdalomcsillapítás igénye egyidős az emberiséggel. Több ezer éve ismerünk technikákat, amelyekkel a történelem előtti időkben is próbáltak fájdalmat csillapítani. Az egyik legrégebben ismert eljárás a mákfőzet vagy a mákgubó tejnedvének (ópium) alkalmazása a legkülönbözőbb betegségekre, köztük fájdalmak csillapítására. Az ópium alkaloidok közül a morfint 1803-ban izolálták először, egy Sertürner nevű gyógyszerész aprólékos munkájának köszönhetően. Ez a vegyület ma is minden fájdalomcsillapítók etalonja, az összehasonlítás hiteles mércéje.
A morfin fájdalomcsillapító hatása valóban bámulatos és egyedülálló: számos kellemetlen ill. veszélyes mellékhatása azonban (légzésdepresszió, obstipáció, hányás/hányinger, tolerancia, dependencia) erősen korlátozza mindennapi, biztonságos használatát. A kutatások világszerte intenzíven folynak már több, mint 200 éve, abból a célból, hogy sikerüljön a morfin típusú szerek mellékhatásait kémiai manipulációk segítségével kiküszöbölni.
Ma az opioidok mellett a fájdalom típusától függően a legkülönbözőbb szereket alkalmazzuk a mindennapi terápiás gyakorlatban a fájdalom csillapítására. Míg az akut – többnyire sebészi eredetű – fájdalomterápia megoldottnak tekinthető, külön kategóriát képvisel a klinikumban a krónikus és a neuropátiás fájdalom kezelési lehetőségeinek hiánya. Természetesen történtek próbálkozások az ilyen jellegű fájdalmak csillapítására is, azonban igazán hatékony és biztonságos szerek hiányoznak a gyógyszerpalettáról. Jelen közleményben néhány, egyenlőre a tudományos kutatások tárgyát képező újabb lehetőséget szeretnék bemutatni.
Biró Eszter: A fájdalomcsillapítás pszichológiai korlátai
(részlet)
A haldokló rákbetegek humánus ellátásának egyik legfontosabb feladata a fájdalom hatékony csillapítása, amire napjainkban már igen hatékony fájdalomcsillapító szerek állnak rendelkezésre. Mégis a kutatások azt igazolják, hogy a daganatos fájdalmat világszerte kevésbé csillapítják, mint ahogyan lehetne. Ennek legfőbb oka az, hogy a fájdalomcsillapítókkal – elsősorban az opioidokkal – kapcsolatban számos olyan tévhit és félelem él, amely pszichológiai akadályát képezi az orvosi lehetőségek kiaknázásának. Az opioidokkal kapcsolatos félelmeket nem csak betegeknél és hozzátartozóiknál, de még az egészségügyi szakembereknél is kimutatták. A félelmek és tévhitek csökkentése részben oktatási feladat, amelyhez jól megtervezett edukációs programok szükségesek. Ugyanekkora szükség van arra is, hogy a halál közelsége okozta szorongást pszichológiai támogatással oldva segítsük a beteget és segítőit a jó egészségügyi döntések meghozatalában, a hatékony tüneti kezelés elfogadásában. A cikk a fájdalomcsillapítással kapcsolatos félelmek és kezelésük nemzetközi szakirodalmát tekinti át annak érdekében, hogy ezáltal is hatékonyabb tüneti kezelést valósíthassunk meg a magyarországi hospice palliatív intézmények betegeinek körében.
A fájdalomnak hatása lehet a katona képességeinek kibontakozására, motivációira, teljesítményére egyaránt, ezért a fájdalommal kapcsolatos jelenségek ismerete nélkülözhetetlen a hivatásos állományban dolgozó személyek számára. A fájdalom egy összetett érzés, amelyre az egyének különböző mértékben reagálnak. A fiziológiás tényezőkőn kívül a fájdalomérzetet a szociális és pszichológiai faktorok is befolyásolják. A XXI. században a leggyorsabb és talán legelterjedtebb fájdalomcsillapító módszereket a különböző kemikáliák jelentik. A fitoterápia, valamint a különböző pszichológiai eljárások számos esetben azonban, mint kiegészítő terápiák vagy enyhébb klinikai kórképekben, önmagukban is alkalmazható módszerek közé tartoznak, amelyekkel a gyógyszerek okozta mellékhatások jelentős mértékben csökkenthetőek.
