Keress

Janus Pannonius: Mikor a táborban megbetegedett 
(részlet) 

Táborozom költő létemre s nem remegek, ha
 Gyors paripán száguld és nyilat ont a pogány;
Más rémít: ártalmas láz fene lángja emészt el,
 Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm.
Hogyha talán élsz még, hosszan kínlódj, Prometheus,
 Sírban mázsás kő nyomja a csontjaidat,

Mert te vagy fajtánk legfőbb bajkeverője,
 Vétked lett valahány rút nyavajánknak oka.
Nem sorvasztották azelőtt járványok a testet,
 Nem volt sápkór és fojtogató köhögés;
Akkor még vadonok csendjében élt a halandó,
 S meg nem támadták erdei dúvadak őt;
Fákon lelt eledelt, italát kristálypatak adta,
 Otthona barlang volt és nyoszolyája a gyep.
Senki se sajtolt még gyógyírt a növény-gyökerekből,
 Senki se gyűjtött még gyógyerejű füveket;
Sebre kenőcsöt nem kentek, nem vágta ki akkor
 Hozzáértő kéz még a lobos kelevényt;
Nem járták az arab kikötőket még a hajók s nem
 Hoztak a tengeren át illatozó rakományt.
Vad, de egészséges volt akkor az élet, a kórok
 Nem kurtították úgyis arasznyi utunk,
És ha az aggastyán végső órája közelgett,
 Fáradt teste szelíd álom ölébe alélt.

Arany János: Elégiák          

I
O nátha, nátha! Grippe![*]
  Katarrhusz! Influensz!
Vagy bármi cifra névvel
  S alakban megjelensz.
- - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - -
Ugyan mért nem pihensz?

II
Tegnap mint ma
Hurut, flegma,
Gyilkos asthma,
Emphysema,
Meg rheuma,
Örök téma.

III
  Oh rút
  Hurut!
Az ember addig hurú't, (ige)
Míg egyszer megmurút (oláh szó).

(1882)

[*] Méltó okom van megénekelni, mert vénségemre örökösen fojtogat, s végre is megfojt, mint George Sandot. - A. J.
 

Tóth Árpád: Elkoptam 
(részlet)

Tüdőm rekedten felzihál
A csontos rácsú furcsa kasban,
Mint őszi szélben csapkodó
Tépett függöny a bús lugasban...

A vérerek bús ágbogán
Roncsolt tüdőm rőt lomb a fán...
...Levánnyad róla, mint a bús,
Elomló lomb, a gyenge hús...

A bordák közé aggatott
Tüdőt, mit bús kór lyuggatott,
S melyből, ha néha... vér
...... feltör, és ajkamig ér
........ bíbor iszap
........... kicsap.

Lehúnyom lankatag szemem,
Itt, északi hegyek között...

Ha rossz voltam s hanyag,
Ki volt rossz, a lélek vagy a test,
A szikra vagy a bús anyag?