Vendel, Tiszapüspökiben Vendelénusz, a Schwäbische Türkei németségének ajkán Vendelini, Vendilini, a jószágtartó gazdák, továbbá pásztorok, főleg juhászok védőszentje. Legendája szerint ír. Selzer szerint frank származású. Csak a mesébe hajló hagyomány teszi meg királyfinak: Rómába zarándokolt, majd a Rajna-vidéken remeteként legeltette egy uraság nyáját. Itt állítólag apátként halt meg a VII. század legelején. Ereklyéit St. Wendelin városa, egyúttal híres búcsújáróhely, a Saar-vidék szakrális súlypontja őrzi.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Pásztorok, pásztorok…”
Szent György napjától, hogy kihajtották a legelőkre a jószágot, a parasztnak nem volt reá gondja. Mihály-napig a pásztor bajmolódott vele. Mostantól viszont, hogy hazaterelték, és nincs másra áthárítani a bajt, vesződséget, a gazdáknak ismét eszükbe jutott a sok égi pásztor – néhányukkal már az év eleji télben találkoztunk (Remete Szent Antal, Brigitta, Balázs) –, akikhez a régi időkben az ólba szorult állatra leselkedő veszedelmek: tűz, rabló farkas, éhezés és kórság elhárításáért imádkozhattak. Vendel napjával (okt. 20.) ezért kezdenek a naptárban ismét sűrűsödni a jószágot óvó szentek:
