Keress

Csokonai Vitéz Mihály: Mihály-napi álom
(részlet)

Hát szabad-é már Szent Mihályt harmincadikra tenni,
Holott huszonkilencedik napon kell annak lenni?
Ha a névnap is már máskor fog esni: mit mondanak,
Akik engem különben is főhazugnak tartanak?
Ezt legalább még ekkorig a világ megfogadta:
S ki meri most abba magát avatni az ebatta?
Ki mérészli megsérteni most királyi tisztemet:
Hiszen a császár sem szokott korrigálni engemet?
De tartok ám, hogy akik így elhányják a szenteket,
A kanonizálásra is rávetik a fejeket.
Bécsúsz a világosodás már a kalendárjomba,
Beh megtetszik, hogy nincs pápa már a Vaticanomba.
Óh jé! ha Mihály arkangyal meg találja hallani,
Hogy a nevét odább tették, ugyan mit fog mondani?
Mit fog maga a király is, ha a fülébe viszik:
Hogy egynehány okoskodó egy nappal odább iszik?

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Már Szent István magának és királyi házának örök üdvösségére Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat (1009). Ő a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének is.

Mihály és Gábor zománcképe tűnik föl a Szent Korona alsó részén, Dukas Mihály ajándékán. Moravcsik Gyula utal rá, hogy a koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar királyi udvarban sem lehetett ismeretlen. Szintén Moravcsik szerint egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé, Gábor teszi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetére akarja királyainkat emlékeztetni.

Christe sanctorum
(részlet)

CHristus, Szenteknek, s' Angyaloknak Ura,
Menynek, és földnek Teremtö Királlya:
Te népeidnek légy óltalmazója,
Menyország úttya.

Mihály Arkangyalt el-küldgyed mi-nékünk,
Engedelmedböl látogasson bennünk:
Es békeséget szerezzen közöttünk,
Hogy el-ne veszszünk.

Gábriël Angyalt, erösség Angyalát,
Bocsásd el nékünk ellenség rontóját:
Hogy látogassa Istennek Szent házát,
Drága Templomát.

Raphaël Angyalt, idvesség orvosát,
Küld-el mi-hozzánk, lelkünk gyógyítóját:
Hogy betegeknek hallya imádságát,
Fohászkodását.

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek  végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva  szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Juhász Gyula: A híd
(részlet)

Fekete bástyán, a végzeten túl,
Trónol az Úr.
Hozzá nem út a végtelen világ,
Vívódás, álmok és litániák.

Az erőssége meg nem vívható
S nem látható
S a bástya fokán vigyázni kiáll
Rettentő gyémántpajzsul Szent Mihály.

Babits Mihály: Szent Mihály
(részlet)

Kinek nevével élek, kardos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
önts, megbirkóznom az örök varanggyal,
      ††† Ez a rémek pápája, tiarával,
      minőt pápák viselnek és szemekkel,
      minőt békák viselnek, s pikkelyekkel
      s sárga mirigyek mérges ótvarával.

[Mihály-nap után az üdő...]
(részlet)

Mihály-nap után az üdő…
Sűrűn tornyosul a felhő.
Sírnak, rínak a bárányok:
Panaszkodnak a bojtárnak.

Panaszkodnak a bojtárnak:
Mondaná meg a gazdának;
Mondaná meg a gazdának:
Színát adjík a juhának!

Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
(részlet)

   De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

   Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Ádám és Éva története
(Teleki-kódex, 1525-1531, részlet)

Felele kedig az ördög, és monda: Bizonyába temiattad űzettetém ki az én dicsőségömből, és a napon, melyön te teremtetél, én akkoron Istennek színe elől az angyaloknak társasági közül levettetém. És míkoron Isten a lelket tebeléd lehellé, lőn a te orcád és hasonlatosságod Istennek képére. És előhoza tégedet Mihály arkangyal, és Istennek színe előtt imádtata tégedet. És monda Úristen: Íme, Ádámot töttük a mü képönkre és hasonlatosságonkra. És legottan kimene Mihály arkangyal, hívá mend az angyalokat, és monda: Istennek képét imádjátok! És így ekképpen Mihály öcsém imádá őtet, és monda énneköm: Bátya, imádjad a mü Istenönknek képét, miképpen a mü Uronk parancsolta. És én mondék öcsémnek: Nem imádok gonoszbat, hitványbat, gennyedtbet és nyavalyásbat énnálamnál, mert minekelőtte ő lenne, én voltam: őneki kell engömet imádnia.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium / Angyaldoktor
(részlet)

Ráfael főangyal, mint magáról mondja, „egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk” (Tób 12,15). A hetes szám arról árulkodik, hogy az arkangyalok a szabad szemmel látható planétákat és szféráikat személyesítették meg. Más adatokból ugyanerre következtethetünk. Nevének jelentése „Isten meggyógyít”, „Isten orvossága”. Ennek tulajdonítható, hogy névünnepe, eredetileg október 24-én, a többi mennyei orvosdoktor (Kozma és Damján, Lukács) ünnepének szomszédságába került, Aesculapius csillagképének, a Kígyótartónak az égisze alá. Ráfael, a haldoklók vigasztalója, gyógyítóként meg is jelenik a Szentírásban. A zsidó hagyomány szerint a három angyal, aki Isten megbízásából meglátogatta Ábrahámot, Ráfael, Gábriel és Mikháel volt. Közülük Ráfaelnek jutott a feladat, hogy az Úr parancsára körülmetélkedett pátriárkát seblázából kigyógyítsa (IMóz 18, 1–33). A keresztény hagyomány viszont azt az angyalt azonosítja Ráfaellel, akiről János evangélista Jézusnak a Bethezda tavánál tett csodája kapcsán emlékezik meg (Jn 5,1–15).