Keress

Juhász Ferenc: Az angyallal-verekedő
(részlet)

Éltem, szenvedtem, dolgoztam, írtam. Időm hallgatni nem volt az angyal szárnya-suhogását. Csak hallgatni dermedetten, ahogy zuhog az űr örvényeiben. De szárnyai égő vaspikkelylomb-ütését éltem és élem. Hogy ki ez az Angyal? A Múlhatatlan Múlandóság. Az ébrentartó, a bíztató, az életre-üldöző, a szorongató, a fojtogató, a haláltekintetű.

Vajda János: Angyal jár a földön
(részlet)

Látom őt naponta... szüntelen;
Aranysugáros zöld mezőben
Előttem jár, rám néz, mosolyog
Szűz ártatlansága örvében.

Szép szeme úgy ragyog, úgy örül
Annak, amit szíve nem is sejt,
Szárnyaival néha meglegyint,
S egyik percben másikat felejt.

Ahová lép, éled, nő a fű;
A virágnak rajzik illatja;
Kristályfehér teste tükrében
Látszik a harmatcsepp árnyéka.

Tarka fényes, ittas pillangók
Seregestül esnek, ott halnak
Elszánt élethalál-versenyben,
Hogy fehér vállára szálljanak!

Körülötte a langy levegő
Délibábbá reszketi magát,
Melyen a majd széjjelolvadó
Nap sugára törekedik át.

Nemes Nagy Ágnes: Angyal
(részlet)

Én láttam angyalt. Az se jó.
    Futott, nem értem el.
Olyan mindenki angyala,
    amilyet érdemel.

Szabó Lőrinc: Őrangyalok
(részlet)

Még nincs meg az ember, amikor
jön az egyik, a fekete angyal,
könyörögve néz a tények
arcába, aztán
elborzad, és irgalmas keze
már az anyaméhben,
előre, igyekszik
becsukni a lélek szemeit.

Rákos Sándor: Őrangyal
(részlet)

angyal ne hagyj el kertünk alján
fagy sziszeg és farkasok járnak
riaszd a gonoszt rárivallván
amíg virrasztod éjszakámat