SZENT IRÉNEUSZ születésénél fogva görög volt és keresztény. Olyan kisázsiai keresztény közösségből származott, amelyekben az apostolok munkájának emléke különös elevenséggel élt. Rendkívül olvasott volt, alaposan ismerte a kortárs filozófiát és irodalmat, a Szentírást és az őskeresztény irodalmat. Férfikorában Dél-Galliában, Lugdunum (Lyon) városában presbitere volt egy kisázsiai kivándorlókból álló egyházközösségnek. 177-ben, amikor a bennszülött lakosság üldözni kezdte a keresztényeket, a közösség több tagját bebörtönözték, kínozták, Szent Iréneusz törődött a foglyokkal, akik Eleutherius pápához küldték követségbe azzal a feladattal, hogy szelídebb eljárásra bírja a pápát. Római küldetése sikerrel járt, ám a követségből visszatérve megfogyatkozott egyházközösséget talált, amely őt választotta püspökévé. Mintegy tizennégy évvel később ismét békekövetként lépett fel a pápa és a kisázsiai egyházközségek között, Victor pápa ugyanis ki akarta zárni a kisázsiai püspököket az egyetemes egyházból. Szent Iréneusz írást intézett a pápához, a vitatkozó felek pedig, kibékültek egymással. Pontos adatok nincsenek arról, hogy Szent Iréneusz hogyan végezte életét: egy hagyomány szerint vértanúként halt meg egyházközösségével együtt: egy nap császári parancsra katonák zárták körül a várost, minden keresztényt elfogtak és megöltek, súlyosan bántalmazták és meggyilkolták Szent Iréneuszt. Tényszerű adatokat Tours-i Szent Gergely közöl Szent Iréneusz püspök vértanúhaláláról. Erre a hagyományra alapozva az Egyház vértanúnak tiszteli és ünnepli Szent Iréneuszt.
A Jeles napok szerkesztősége
