A polgári demokratikus forradalom előzménye az elhúzódó I. világháború miatt érzett elégedetlenség a munkások, a katonák, a radikális és liberális polgárság és az értelmiség jelentős csoportjaiban. 1918. október 25-én, amikor már a Monarchia széthullása küszöbön állt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Függetlenségi és 48-as Párt és a Polgári Radikális Párt megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. A Károlyi Mihály elnökletével létrejött testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. A tüntetők azonosultak a Nemzeti Tanács céljaival, és Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését követelték. IV. Károly – ellentétben az általános várakozással – nem Károlyi Mihály grófot nevezte ki miniszterelnöknek: Megalakult a Hadik-kormány. Válaszként tüntetés kezdődött Budapesten, amely az éjszaka folyamán felkelésbe csapott át. A Nemzeti Tanácsot támogató felfegyverzett munkás- és katonatömegek elfoglalták a középületeket és elfogták a főváros katonai parancsnokát, követelték az önálló magyar köztársaság kikiáltását, megakadályozták egy menetszázad frontra indítását, kiszabadították a politikai foglyokat. 1918. október 31-én reggel győzött az „őszirózsás forradalom”, hatalmas tömeg ünnepelt az utcákon. A katonák a letépett K. U. K. sapkajelvények helyére, a civilek kabátjuk gomblyukába őszirózsát tűztek, így teremtették meg a forradalom szimbólumát.Az uralkodó és a homo régiusként Budapesten tartózkodó Habsburg József főherceg október 31-én Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. Károlyi a Nemzeti Tanács három pártjának képviselőiből megalakította kormányát. Ugyanezen a napon halt meg Tisza István, akit a felkelő katonák egy csoportja lőtt agyon otthonában. Károlyi kinevezésének hírére aznap és november első napjaiban a vidéki településeken is sorra alakultak meg a nemzeti tanácsok, amelyek támogatásukról biztosították a polgári demokratikus átalakulás és a nemzeti függetlenség kormányát. A polgári demokratikus forradalom eredményeképpen 1918. november 16-án a kormány proklamálta a köztársaságot.
A Jeles napok szerkesztősége
Juhász Gyula: Őszirózsa
(részlet)
Forradalom fehér virága,
Őszirózsa,
Kigyújtod arcomat pirosra,
Nem a szégyen,
De büszkeség bíbor tüzében!
Forradalom fehér virága,
Sír virága,
Föltámadást hoztál e tájra,
Szívünk dobbant
Szabadon a forradalomban.
Forradalom fehér virága,
Síri rózsa,
Leteszünk egy nagy koporsóra,
Hol négy század
Bakóját födi mély gyalázat.
Ady Endre: Új, tavaszi sereg-számla
(részlet)
Robogj föl, Láznak ifju serege,
Villogj, tekintet, világbiró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz
S mi harcból harcba csapat-számlát tartunk.
Mi szétáradtunk űzhetetlenül
S hol élet zeng, ott vivódva mi élünk.
Kis, romlott ország vén kadáverét
Fűti élettel a vér, a mi vérünk.
Száguldva jártunk s most megpihenünk,
Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak:
Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk,
Piros kedvű, új ütemű lovaghad.
Faludy György: Károlyi Mihály
(részlet)
Volt úgy, hogy roppant, néma tisztessége
kongott körötte mint titáni dóm.
Máskor játékszobákban állt setéten,
játékszabályra, sorsra lázadón,
vagy erkélyen, hol málló oszlopokba
rúgott saruja, míg fenn a barokk
párkányfestményekről Greco-i árnyát
nyilazgatták a puffadt angyalok.
Hogy London s Párizs utcáin nem kellett
pirongva járnunk, ez miatta volt.
Seholsincs-Háza reményekből épült,
abrosza sarkán négy eltékozolt
évszázad ült és szállása tetőjét
betörték zúzva a magyar bitók.
Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás
(részlet)
Kálkápolna. Tavasz.
1919. február 23-án egy nyirkos vasárnap, az esőmosta és még népetlen reggelen automobilok vágtatnak a Keleti pályaudvar felé. Ezeket az automobilokat ismertük már a háború alatt. Az egyikben, a sötétzöldben, a szinte nesztelen kerekűben Zita királyné üldögélt, amikor néhanapján Pesten mutatkozott. A nagyszerű francia gép belsejében ma reggel álmos, veres szemű szerkesztők és írók foglalnak helyet. A többi automobilok, amelyek a köztársaság piros-fehér-zöld rendszámaival vannak ellátva, ugyancsak más pasasérokhoz voltak szokva. Osztrák generálisok, elmúlt, elfelejtett miniszterek, központigazgatók, háború-vállalkozók terpeszkedtek az üléseken, gőgös „gépkocsi-pillantást” szórakozottan vetettek az elátkozott Pestre, amely görnyedni látszott az átok alatt: a háború örökké tart. A pályaudvar felé rohanó automobilokban ma a köztársaság vezérei vizsgálják az időjárást. Csurog az ég. Bokáig érő víz a pesti aszfalton. Mi lesz, ha majd el kell hagyni a kényelmes autót, s leszállnak a különvonatról, amelyről tudjuk, hogy befűtve áll? Mi lesz odakünn az Alföldön, ahová földet osztani megyünk? Térdig érő sárnál nem adják olcsóbban azok, akik az Alföldet ismerik.
Hubay Mikós: Végtelen napjaim – Napló
(részletek)
Károlyi
„…egy hazát csak feltétlenül és véglegesen lehet elveszteni, a történelmi fordulatok legtöbbször csak ötletszerű, elsietett hazatérésekre adnak módot, de hazát újra nem adnak, és mégis várják a postást.” Márainál olvasom ezt, a San Gennaro vérében, de Károlyi Mihályra kell gondolnom, az ő szép, anakronisztikus hazatérésére és hősi, némaságba fulladt második emigrációjára.
...
Károlyi mauzóleuma előtt
„Nyúgodj, rajtad űzé dölyfét a csalfa szerencse…”
(Kisfaludy Károly)
„Egy egész világ ellen” – így summázta balsorsát ez a rendhagyó feudális úr, aki altruizmusával kívánt tündökölni, s lett belőle a Danavölgy balekja.
Károlyi Mihály és hitvese előtt a legszebb dicséretet – váratlan megközelítésből – Illyés fogalmazta meg a naplójában:
„A folyton frissen tájékozódó törpék között a tájékozatlanságuk teszi naggyá őket.”
„Született ártatlanok” – mondja még róluk.