2003. december 9-én fogadta el az ENSZ a korrupció elleni egyezményt, és e jeles esemény emlékére minden évben december 9. a Korrupcióellenes Világnap. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a korrupció romboló hatására, és hatékony fellépést tegyen lehetővé annak visszaszorítása érdekében. A világ egészére kiterjedő megállapodás értelmében a korrupció elleni harc már nem csak a nemzetek ügye, hanem a különböző államok átfogó, nemzetközi együttműködését igényli.
A dokumentum egyebek mellett kötelezi az aláíró országokat, hogy határaikon belül és egymásnak is segítsenek a korrupciógyanús ügyek kivizsgálásában, előírja, hogy a bűnös úton szerzett pénzt vissza kell juttatni rendeltetési helyére. Megköveteli a törvényi szabályozás szigorítását, a pártok és kampányok finanszírozásának átláthatóvá tételét, külön nemzeti felügyelőszervek létesítését, továbbá az ügyekben tanúskodók védelmét is. A megállapodás célja annak megakadályozása, hogy a nemzetgazdaságok jelentős forrásoktól essenek el a korrupció miatt.
Magyarország 2010 szeptemberében csatlakozott a Nemzetközi Korrupcióellenes Akadémiához (IACA), amely az ENSZ, az Interpol, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), valamint az osztrák állam kezdeményezésére jött létre. A Nemzetközi Korrupcióellenes Akadémia nemzetközi szervezetként való létrehozásáról szóló megállapodás aláírására az alapító konferenciáján, 2010. szeptember 2-3. között került sor, és mérföldkőnek tekinthető a korrupcióellenes nemzetközi együttműködés területén. Az Országgyűlés 2011. március 7-én elfogadta azt a törvényt, mely elismeri a megállapodás kötelező hatályát Magyarországra.
A magyarországi korrupcióellenes intézkedések további mérföldköve a 2011. november 18-án a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter, az Állami Számvevőszék elnöke valamint a legfőbb ügyész által aláírt korrupcióellenes közös nyilatkozat a korrupció elleni összehangolt, hatékony állami fellépésről.
A magyar kormány 2012. március 28-án elfogadta közigazgatási korrupciómegelőzési programját, ami jelentős lépés a korrupció elleni küzdelemben, hiszen a rendszerváltás óta nem volt példa ilyen jellegű kormányzati szintű programra.
Jeles napok szerkesztősége
Fülöp Márta: A korrupció és versengés
(részlet)
1. Korrupció és versengés
Egy olyan társadalomban amelyben a piacgazdaságból és a plurális, többpártrendszeri demokráciából fakadóan strukturálisan jelen van a versengés, értelemszerűen minden állampolgár számára nagy jelentőséggel bír, hogy ebben a versengés folyamatban a győztes vagy a vesztes oldalon helyezkedik el. A versengésbeli győzelemhez nagyon sokféle eszközzel lehet eljutni, és az hogy milyen eszközöket tekintenek hatékonynak és egyben normatívnak vagy elfogadottnak egy adott kultúrában azt nagyon sokféle tényező mellett a megtapasztalt modellhatás, vagy társadalmi gyakorlat határozza meg. Ha egy adott társadalomban a versengési előnyökhöz jutás, a célelérés hatékony és egyben társadalmilag elfogadott eszközének tekintik a korrupciót, akkor az minden versengési helyzetben megjelenhet, mint egy lehetséges megoldás.
Vannak azonban a korrupciónak olyan formái – nevezhetnénk ezeket protokorrupciónak -, amelyek a törzsi társadalmakban sem szokatlanok. Lévi Strauss a dél-amerikai társadalmakban azt találta, hogy a főnökök gyakran az ajándékozás és viszontajándékozások rendszerén keresztül tartják fenn hatalmukat. Laura Betzig Polinéziában hasonló jelenséget tapasztalt: a vezető státuszokkal rendelkező férfiak elfogadják a csoport tagjainak – gyakran rituálisan felkínált – javait (pl. vadászzsákmány, munkaeszköz, termény, stb.), ezeket azonban közvetlen rokonaiknak osztják szét és azoknak a befolyásos családoknak, akik hatással lehetnek a hatalmi viszonyok jövőbeni alakulására (Bereczkei 2003).
Móricz Zsigmond: Rokonok
(részlet)
1. fejezet
Ő hallgatott, az arca kezdett kivörösödni, már érezte, hogy hová jut ki az asszony, s nem soká kellett várnia.
- Én megmondom magának, Pista, honnan fog telni. Onnan, ahonnan az övék. Azt hiszem, ezek az urak mind olyan pénzből élnek, amit nem szokás elkönyvelni azon a címen, amin kapják, hanem hamis címeken. Lesznek itt üzletek, igen, ami után magának juttatnak. Nem tudom, mi az, pausálé, vagy mi. Be fogják írni, hogy ez vagy az, ennyivel vagy annyival többe került. Talán alá is íratnak majd iparosokkal nagyobb számlát, hogy törvényesen ne lehessen felfedezni a dolgokat. Mondta a villanyszerelő a múltkor, hogy pályázott valamire a városnál, ő kap egy kicsi pénzt, s aláír egy nagy nyugtát. Nem lehet rábizonyítani senkire semmit. Azok ott mind rablók, mondta a szerelő, mert ő nem tud munkát kapni, csak ha az építész adja, az építész pedig neki lenyúzza a bőrit is, csak azért dolgozik, mert munka nélkül nem lehet el, de ha ő megkapná azokat az összegeket, amiket erre s erre a dologra felvesznek a költségvetésben, ő házat vehetne, de alig bír megélni a családjával, s nem tudja a gyerekeit iskoláztatni... Hát az ilyen pénzen fog maga osztozni?
- Maga igen rigorózus - mondta Pista, s lehajtotta a fejét, és morózusan nézte az asztalon a hamutartót.
- Nézze, Pista, én nem szólok bele semmibe. Én csak elmondom a gondolataimat. Én tudom, hogy maga okos ember, s vigyázni fog, hogy ne lehessen rajtakapni. Illetve én nem akarom magát sértegetni, én azt sem tudom, hogy ezek a pletykák igazak-e. Én nem ismerem ezt az életet, de az bizonyos, hogy a maga családját nem viheti át egyik napról a másikra a tisztes, szerény életből, a tisztes, gazdag világba. Mert van tisztes gazdagság is, de ahhoz az kell, hogy valami legyen a talpa alatt s a háta mögött. És mondja, Pista, mi van a maga háta megett? A háta megett ott vannak a szegény rokonok, akiket maga magával akar cipelni. S hát ez aztán igazán nem megy. Annyira nem viheti fel az Isten a dolgát, hogy az összes testvéreinek ugyanolyan pozíciót biztosítson, mint amilyen magának van. Pláne még a nagybácsiknak is és az egész atyafiságnak, amit mind hiánytalanul meg fog kapni.
- Én azoknak csak legfeljebb alamizsnát adhatok - mondta mogorván.
- Igen, és ez magának fáj. Nézze, ma én is kaptam egy levelet. Ez is a maga rokonsága. Róza néni írt. Nagykárolyból. Már oda is eljött a híre. Hogy neki a románok nem fizetnek semmi nyugdíjat, és foltozásból tartja fenn magát. Nem tud emberek szeme elé menni, arra kér, hogy ami felesleges ruhám van, hiszen egy ilyen nagyúri nő, mint én vagyok, nem viselhet annyi ideig egy ruhát, mint egy szegény asszony, azt küldjem el neki. Hát mit küldjek neki, Pista? A jó ruháimból kell küldenem, mert nem tehetem ki magamat annak, hogy megszóljon érte, hogy ilyen ringy-rongy ruhában jár az ő híres rokona, a zsarátnoki főügyész felesége, hiszen ő azokkal a ruhákkal el akar dicsekedni, hogy ezt meg ezt kaptam, de hát istenem, milyen jó szívük van, nem sajnálják a szegény rokontól.
Pista megszólalt.
- Nem is kell neki válaszolni.
- Ezt könnyű mondani, de nehéz megenni. Csak én legyek a rossz? Hogy a rokonok közt híre menjen, hogy maga milyen jó, ferencjóskát küld a Lajos bácsinak, de bezzeg a felesége még a rongyait is sajnálja a szegény rokontól, hogy bezzeg fenntartaná a rokonságot, ha a régi gazdagságban volnánk, s így tovább.
Soká ültek szótlanul, akkor Lina felállott.
- Tíz óra, a gyerekeknek le kell feküdni... Hát én csak azt mondom magának, Pista, hogy jól gondolja végig ezt az egész dolgot.
S ezzel elment.
