A Habitat világnapot 1986. október 6-án rendezték meg először világszerte, az ENSZ Emberi Települések Bizottságára, a Habitatra utalva. A Habitat 1976-ban alakult, fő célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítása. A Habitat világnap célja a figyelemfelkeltés annak érdekében, hogy a világon minden ember számára biztosítani lehessen a legelemibb jogot, a kellemes otthont és lakáskörülményeket.
A Jeles napok szerkesztősége
Juhász Gyula: Falu
(részlet)
Faluból jött a lelkem s most csodálja
E nagy világot, mely teljes csodákkal,
Magas tetőkkel, karcsú asszonyokkal,
Kék zubbonyokkal, távol kék virággal.
Új szédületek autója, lelkem,
A végtelenben semmibe viharzó,
Magányos órán néha hívogat még
Egy rég elzengett, falusi harangszó...
csákányosok lánctalpas földgyaluk
rohamoznak reszkető kis falut
dől a kémény menekül a kuvik
ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT!
Ady Endre: Elárvul a falu
(részlet)
Arra gondolok, hogy sorsunk talán még sokáig senkiévé és senkikévé teheti a magyar falut, s hogy be kár, ha ez a talán nem legideálisabb, de most legbeválóbb és legszeretnivalóbb típus távozik.
Amerika nem küld vissza a bevándorlók közül jó és vezető anyagot, az inellektueleket elfogja a szolgabíró és a csendőr, ha bemenni próbál. A régi, pompás úranyag péppé vagy vitriollá vagy legalábbis Tisza-kortessé vált: árva a falu.
Elárvult már régen a falu, s még jobban elárvul: bocsánat, hogy mindent így az érzéseimen keresztül-kasul látok, de ezek ritkábban csalnak a teóriáknál.
Kuczka Péter: Hegyi falu
(részlet)
Ennek már nem jutott semmi,
ennek az ártatlan falunak,
csak a hegyek,
és fekete szegénység,
gyér legelők,
görgeteges utak.
Panaszolják is:
– Nincsen tengerpartunk, signore,
összerótt templomunkban
nincs egy trecento ecsetvonás!
Bár volna három faragott kövünk
egy düledék palazzóból…
Csak szegénységünk van, si, signore…
Semmi más.
Utas, azt kívánja a becsület,
hisz látogató vagy,
mondd nekik,
hogy gyönyörűek,
csodálatosak, szépségesek
a hegyeik.
Mondd el, hogy láttál
templomokat csipkés kövekből,
kecskeszakállas démonokat,
arany szenteket és fényt,
mely drágakő volt és padlóra hullt, –
s mondd, hogy kopár hegyeikhez képest
minden dóm nyomorult.
Somlyó Zoltán: Szép lassan így lobbanna el…
(részlet)
Élek-e még egyszer falun,
elcsendesült szelíd borúban,
rózsák és olajfák között,
mint egykor Alsódomborúban?
Lesve vasárnap alkonyon
távoli gyorsvonat zörejjét
és, hogy a vágy, mely még tüzel,
valahára mégis beteljék?
Élek-e még egyszer falun,
kavicsos udvar közepében?
Hol a diófa levele
altatódalt susog az éjben;
ahol a sűrű kert felől
oly andalító illat árad,
ahol a szív elcsendesül,
ahol a lélek sose fáradt.
Orbán Ottó: Ostromgyűrűben
(részlet)
Hagyatéki leltár
Továbbá: városok, melyekben éltem, ha csak átutazóban is,
Budapest, New York, Delhi, Bangalore –
mind az élet csigaháza vagy sárkánybarlangja (a gomolygó
benzingőz inkább sárkány barlangjára vallott);
az amerikai közép-nyugat wild-west-film-díszlet városkáin is
ott csillogott a tovább élő múlt csiganyála, mint egy miniatűr, földi Tejút,
kellő távolból békének mutatva azt, ami közelről gaztett és genocidium volt.
Továbbá: egy bokor a budai zöldben – alatta feküdtünk, báva szerelmesek,
s láttuk az égboltot, s hogy a kék legelőn gyapjas nyáját terelgeti a széljuhász.
Továbbá: az egész életünk, ahogy éltük,
szemközt a derűs közönnyel, az istenekével,
akiknek nem számít az, hogy mi zajlik nagy dérrel-dúrral a földön:
földrengés, szökőár, vulkánkitörés, pestisjárvány, világháborúk,
vérbe fagyott koreszmék roncsai – fölkel a nap, ragyog…
Babits Mihály: Hazám
(részlet)
A város
Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.
