Az ENSZ Közgyűlése 2007. május végén Mahatma Gandhi születésnapját, október 2-át az ERŐSZAKMENTESSÉG VILÁGNAPJÁVÁ nyilvánította. A Humanista Mozgalom örömmel fogadta a kezdeményezést, és szerte a világon, – beleértve Budapestet is – szervez akciókat és ünnepségeket ezen alkalomból.
A Jeles napok szerkesztősége
Németh László: A Gandhi-dráma naplója
(részlet)
Gandhi volt az a gyakorlati politikus, aki a clunyi reform, vagy a huszita kísérletek óta először (de mennyivel átgondoltabban s magasabb rendűen) a politikát az erkölcs függvényévé igyekezett tenni. A szatjágraha, a ragaszkodás az igazsághoz – azt jelenti, hogy a politikát nem az érdeknek, hanem az érdek fölé emelkedő igazságszeretetnek, az azért való önfeláldozásnak kell irányítania. Gandhi ennek akarta megnyerni előbb a dél-afrikai hindu kisebbséget, aztán a hindu–mozlim ellentétű Indiát, majd a hindu felszabadulás példájával az egész emberiséget. Más szentek csak magukat iparkodtak szentségre nevelni; Gandhi azonban egy háromszáz milliós nemzetet akart szentté tenni. S ez volt az a túl sok, amit a görög arányérzék szerint az istenek már nem tűrnek el. Gandhi olyan sikereket ért el a politikai harcnak erkölcsi harccá tételében, amilyet a világtörténelemben senki sem: ez azonban az ő személyes varázslata volt, csodálatos megfelelés az ő gyermekesen játékos és mélységesen komoly jelleme s a hindu néplélek között. Az elbűvölő szív alatt továbbra is folynak a népbe az indulat föltörni kész visszerei; európai műveltségű vezértársaiban pedig a vérükbe ivódott machiavellista politizálás meggondolásai. Az angolokat részben a szatjágraha hatásaként kiszorították Indiából, de az agg Gandhinak is éreznie kellett, hogy a világ attól nem lett gandhista, sőt még India sem.
