1990. október 3-án helyreállt a német állami és nemzeti egység: egyesült az NDK és az NSZK. Ez a nap Németország hivatalos állami ünnepe, a NÉMET EGYSÉG NAPJA.
A második világháborúban vesztes Németországot 1945-ben szállták meg a szövetséges hatalmak. A hidegháború korszakában, 1949-ben az amerikai–brit–francia zónából létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, míg az orosz zónában megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. 1961-ben az NDK vezetőinek határozatára a Berlint kettéosztó határ mentén falat húztak. Az Európában és a világpolitikában bekövetkező változások eredményeként a falat 1989 novemberében a nép lerombolta, és megindult a német területek egyesítési folyamata. Miután a második világháborúban szövetséges, majd megszálló országok vezetői megegyeztek az ország békés egyesítésében, 1990-ben létrejött a mai Németország.
A Jeles napok szerkesztősége
Mogyorósi Géza: Búcsú a keletnémet márkától
(részlet)
Az ősszel ünnepli Németország az újraegyesítés tizedik évfordulóját. Az eggyé olvadáshoz vezető rögös úton sorsdöntő jelentőségű volt az NSZK és az NDK között 1990. július 1-jén létrejött pénzügyi, gazdasági és szociális unió, melynek leglátványosabb eredménye a keletnémet márka „megkeményedése” volt.
A hat esztendeje, chilei emigrációban elhunyt Erich Honecker 1989 őszén még megünnepelhette elvtársai társaságában a DDR negyvenedik születésnapját. Ma már tudjuk, hogy Mihail Gorbacsov csókja a kelet-berlini parádé tribünjén búcsúcsók volt. A hónapok óta tartó, demokráciát követelő tüntetések, a Balatonnál, Budapesten és Prágában „feledkezett” keletnémet turisták tízezrei azt sugallták a nemzetközi közvéleménynek, hogy már az NDK sem úszhatja meg a peresztrojkát, a gyökeres változásokat. Az akkori magyar kormány vasfüggönyszaggató bátorsága sem vetítette előre a berlini fal 1989. novemberi leomlását, s az 1990. októberi német újraegyesítést - egy régi álom megvalósulását!
Szigeti Magdolna: Németország újraegyesítése a jogszabályok tükrében
(részlet)
A második világháború örökségeként negyven évig egymás mellett létező két német állam az 1989-ben kezdődött, tömeges vérontást nélkülöző forradalomnak, valamint a nagyhatalmak beleegyezésének köszönhetően harminc évvel ezelőtt, 1990. október 3-án újraegyesült.
Legalábbis így szoktuk nevezni azt a történelmi fordulatot, amikor az NDK területén újjáalakult öt tartomány csatlakozott az NSZK-hoz, megszüntetve ezzel a 45 évig tartó, amerikai-orosz politikai csatározások európai színhelyéül szolgáló megosztottságot.
Az egyesítést megvalósító szerződések megkötését hosszas nem hivatalos és hivatalos egyeztetések előzték meg, különösen a nyugati országok egységes támogatásának kialakítása érdekében, a nemzetközi szövetségekbe tartozás és a végleges határok meghatározása kérdésében, a Szovjetunióval történő érdekegyeztetésekről, a szovjet csapatok kivonásának ütemezéséről, valamint a teljes szuverenitás megszerzéséről és természetesen az anyagi vonzatokról.
Az egyesítés megvalósítása három színtéren, időben párhuzamosan zajlott: nemzetközi, nyugatnémet és keletnémet színtereken. Ezek eredményeként jött létre az a három szerződés, melyek az újraegyesítés alapját alkották...
Németh István: Rendszerváltás az NDK-ban
(részlet)
Magyarország és a német egység (1989)
A magyar nagykövetség pontosan rögzítette az NDK-ban beinduló erjedést: „A közhangulat [...] romlik. Erős az NDK polgárainak kivándorlási törekvése. Romlott az állam és egyház viszonya. 1953 óta lényegében először lépett ki az ellenzék az utcára. (1988. január 17-én a Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolása évfordulójának emlék-demonstrációján).”
1989. május 2-án pénzügyi okokból megkezdődött a nyugati magyar határzár bontása. A keletnémet vezetés viszonylag hamar felmérte, hogy a magyar döntés hosszú távon milyen nem kívánatos következményekkel járhat az NDK-ra nézve, bár tényleges hatásait még ők sem láthatták előre. Az NDK-sok menekültkérdése Magyarországon először nem a keletnémetek, hanem a falurombolások miatt Ceaușescu Romániájából menekült magyarok miatt vált politikai kérdéssé. A menekülteket a kétoldalú egyezmények értelmében a magyar hatóságoknak vissza kellett volna toloncolni Romániába, de ezzel az embertelen gyakorlattal 1988-ban felhagytak. Végül a magyar kormány azt a megoldást választotta, hogy Magyarország csatlakozzon az Egyesült Nemzetek 1951-ben elfogadott genfi menekültügyi egyezményéhez (UNHCR), mivel az ENSZ-nek Románia is tagja, és a konvenció többoldalú nemzetközi szerzõdésként elõnyt élvez a kétoldalú államközi megállapodásokkal szemben, megtiltva a menekültek kiadását.
