A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegséget korábban már legyőzöttnek hitték, azonban még ma is milliós nagyságrendben jelentkezik világszerte. 1982 óta gyógyszer-kombinációval gyógyítható, de a kezelés hosszadalmas és költséges.
A Jeles napok szerkesztősége
Pilinszky János: Leprások voltak… (részlet)
Egy színes, Albert Schweitzerről beszámoló riportban olvashattuk, hogy a híres nagy tudós leprakórházának közelében népes afrikai falu született, mintegy az „irgalom leányvállalataként”. Ebben a faluban telepszik le a beteg családja s később az is, aki betegségéből kigyógyult. A volt leprás ugyanis többé nem tér vissza falujába. A tapasztalat az, hogy az egészségesek társadalma örök időkre kizárja azokat, akik egyszer leprások voltak.
E rövid beszámoló akár evangéliumi példabeszéd lehetne. Ami természetes. Az irgalom problematikáját egyik legszélsőségesebb esetében ragadja meg, híven az Evangélium realizmusához s egy olyan ember tevékenységének fényében, ki egész életét a jézusi életforma megvalósításának szentelte. Nem véletlen hát, hogy körülötte az élet maga is példabeszéddé formálódott.
Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja (részlet)
Nagy hős az apád, mondhatom. Találkozott nálam ezzel az arabbal, jóképű, magas gyerek volt, összebarátkoztak, megittak együtt egy kávét, szorongatták egymás kezét, és amikor a hadzs elment, az apád megkérdi: „Mi baja van ennek a fiúnak?” Mondom: „lepra”. Tényleg az volt, nem hazudtam. No, ha láttad volna az apádat! Ha láttatok már beijedt zsidót!… Legalább három napig mosta magát egyfolytában utána.
