Eredetileg Japánból indult a kezdeményezés még a nyolcvanas években, de 2009 óta már az egész világ köszönti szeptember 29-én a kávé és kávézás élményét a kávé világnapja alkalmából.
A kávé világnapja Magyarországon is egyre népszerűbb ünnep, úgy a kávézók, mint a kávéfogyasztók részéről. Tíz magyarból nyolc rendszeresen fogyaszt kávét. A magyarok átlagosan napi 2,6 csésze kávét isznak, és a többség számára elképzelhetetlen, hogy a napját ne a rituálisan elfogyasztott kávéjával indítsa. Sokan fogyasztanak kávét a munkahelyükre érkezve is, majd az ebéd utáni órákat is kávéval dobják fel, s a délutáni, kávéházi beszélgetéseknek is elengedhetetlen kelléke a kávé. Ezzel együtt, az évi 2-2,5 kilogrammos kávéfogyasztással, nem számítunk a komoly kávékedvelő nemzetek közé. Összehasonlításképpen: a finnek évente csaknem 12 kilogramm kávét fogyasztanak, az olaszok háromszor, a spanyolok kétszer többet isznak, mint mi (5,7 és 4,5 kiló/év).
Néhány érdekesség a kávé világnapjával kapcsolatban: a magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) találta fel a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum-, azaz légmentes csomagolást; a kőolaj után a kávé a világkereskedelem másik legnagyobb értékben gazdát cserélő áruja; nemcsak az 1848-as magyar forradalom, de a nagy francia forradalom és az amerikai polgári forradalom is egy-egy kávéházból indult el.
A Jeles napok szerkesztősége
Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros (részlet)
Egy amerikaival utaztam a tengeren. Hamarosan beszédes viszonyba kerültünk és vacsora után a vászonszéken szivarozva meg akartam gyóntatni arra vonatkozóan, mi a véleménye rólunk, mert nálunk is járt, és elég jól ismert bennünket. A csillagtalan, porszínű éjszakában, melynek egyetlen lámpája a tenger villamos tajtéka volt, kérdéseket intéztem hozzá. Mit tart, mister, a városunkról? Azt, hogy sok és jó kávéháza van. Az amerikai magyarszemlélete nem volt alaptalan. Kifejtette, hogy a vonatról leszállván a pesti kávéházban fehér abrosznál meleg csirkelevest, ham and eggs-et, csokoládétortát vacsorált, többféle pálinkát ivott rá, a pincér nyolc pohár hideg vizet hozott és mikor észrevette, hogy elrontotta a gyomrát, nem engedte a gyógyszertárba futni, hanem egy szódabikarbónás szelencét tett eléje. Be kell vallanom, hogy ott a tengeren kissé büszke voltam a pátriámra.
Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.
Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,
Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,
A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből
Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.
