Keti Dolidze grúz filmrendezőnő 1993 szeptemberében, az grúz–abház konfliktus idején felhívással fordult a grúziai nőkhöz, hogy a maguk eszközeivel vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. Grúziából ered a szokás, hogy a férfiak harcának befejezését jelentette, amikor a nők bedobták fehér kendőjüket. 1993. szeptember 24-én grúziai nők ezrei vonultak ki Tbiliszi főterére fehér kendőben békemenetet képezve. A fehér kendő napja világszerte a nők háború elleni nemzetközi összefogásának jelképe lett, amikor minden év szeptember végén fehér kendőben vonulnak fel a világban dúló háborúk ellen, a békét és fegyverszünetet támogatva. Magyarország 1994-ben csatlakozott a felhíváshoz.
A Jeles napok szerkesztősége
Illyés Gyula: Ditirambus a nőkhöz
(részletek)
Nem a szögletek, nem az élek,
nem a fegyverek, a szúrók s lövők,
nem a királyok s hadvezérek,
hanem az ebnél hamarabb
megokosult vályog-iszap,
a szőrme, az irha
lett vezető – nem is a férfiak,
hanem ők
a minden tagukban szem-viselők,
a nők kezeit idomítva.
[...]
Nem a zablák, nem a csengések,
hanem a kosáron a fül;
nem az ostromok, a bekerítések;
hanem a korall-sor a nyak körül,
meg a tűzhely körüli székek;
nem a viharok, a mének, a diadalzengések,
hanem a szitaszél-veregetések,
ha a liszt megtömörül,
hanem a néma kitekintések
a téli ablak függönye mögül;
nem a havasok, a jeges meredélyek,
hanem a kézimunkázó vetések,
a vasárnap is orsópörgetők,
hanem a csecsemő lebegtetések,
hanem a csermelyek, a csevegők,
nem a vezényszó: Rohamra! s Imához!
Hanem a megforditott vánkos.
