Ma 2024. október 9. szerda, Dénes napja van.
Szent őrzőangyalok
október 2.

Őrangyalok ünnepét a XVI. században Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a XVII. században vált általánossá. Először szeptember első vasárnapján ünnepelték, így hazánkban még a századfordulón is. Később került X. Pius intézkedésére végérvényesen Mihály arkangyal nyolcadába, mai helyére.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium  (részlet)

Nemes Nagy Ágnes: Angyal
(részlet)

    Én láttam angyalt. Az se jó.
Futott, nem értem el.
    Olyan mindenki angyala,
amilyet érdemel.

Rákos Sándor: Őrangyal
(részlet)

angyal ne hagyj el kertünk alján
fagy sziszeg és farkasok járnak
riaszd a gonoszt rárivallván
amíg virrasztod éjszakámat

Szabó T. Anna: Leskelődők

Langyos ködbe balzsamozva
mint az őszi csillagok
néznek - titkon sejted őket -
gyermekarcú angyalok.
Érthetetlen, hallhatatlan
csöndbe mártott dallamok -
ködbe burkolózva állig
láthatatlan angyalok.

Szabó T. Anna: Leselkedők

Szabó Lőrinc: Őrangyalok
(részlet)

Még nincs meg az ember, amikor
jön az egyik, a fekete angyal,
könyörögve néz a tények
arcába, aztán
elborzad, és irgalmas keze
már az anyaméhben,
előre, igyekszik
becsukni a lélek szemeit.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat
(részlet)

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

Vajda János: Angyal jár a földön
(részlet)

Látom őt naponta... szüntelen;
Aranysugáros zöld mezőben
Előttem jár, rám néz, mosolyog
Szűz ártatlansága örvében.

Szép szeme úgy ragyog, úgy örül
Annak, amit szíve nem is sejt,
Szárnyaival néha meglegyint,
S egyik percben másikat felejt.

Ahová lép, éled, nő a fű;
A virágnak rajzik illatja;
Kristályfehér teste tükrében
Látszik a harmatcsepp árnyéka.

Tarka fényes, ittas pillangók
Seregestül esnek, ott halnak
Elszánt élethalál-versenyben,
Hogy fehér vállára szálljanak!

Körülötte a langy levegő
Délibábbá reszketi magát,
Melyen a majd széjjelolvadó
Nap sugára törekedik át.

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

Dsida Jenő: Chanson az őrangyalhoz
(részlet)

Örzőangyal, akihez hajdanában
– zirr-zurr! –
fohászkodtam sötét gyermekszobában,
– töf-töf –
nagyon kérlek, az Úrjézus nevére:
állj kicsit a sarki rendőr helyére!

Dsida Jenő: Merre száll?
(részlet)

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire – messze

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.

Géczi János: Mit nem
(részlet)

Hajnali háromkor, ahogy félrevert, rángó szívem felijesztett, egy egészen picike angyal ült – láttam – az elalvás előtt padlóra helyezett könyv lakksíkos gerincén. Gondolom, maga a könyv fontos, mert egyéb helyet is választhatott volna az ujjamnál nem nagyobb lényecske: ott ingázta meztelenlábát a Times betűk fölött, sarka épphogy leért az Ágneshez. Két aprótenyerével meg azt a kőrislombot simogatta (pontosan: azt a fényképbe jegecesedett laza lombkoronadarabot), amely felülről határolta a borítónyi látképet. A krisztinavárosi templomot s az előtte megbarnult, leveles gesztenyefát. Csöpp üreget éreztem a mellkasomban, kongót, hűvöset. És súlyosat. Miért nőtt meg, mint a holdfény a zongora alatt, hirtelen a tömegem? Hát ilyen egyszerűen távozna testből a lélek?

Az angyal komoly, tárgyilagos tekintettel vizsgálta verítékes arcomat. Homloka fehér volt, mint a norvég papiros. És olyan ránckaristolt, amilyeneket a kézírás szokott csinálni a lapokon.

Juhász Ferenc:Az angyallal-verekedő
(részlet)

Éltem, szenvedtem, dolgoztam, írtam. Időm hallgatni nem volt az angyal szárnya-suhogását. Csak hallgatni dermedetten, ahogy zuhog az űr örvényeiben. De szárnyai égő vaspikkelylomb-ütését éltem és élem. Hogy ki ez az Angyal? A Múlhatatlan Múlandóság. Az ébrentartó, a bíztató, az életre-üldöző, a szorongató, a fojtogató, a haláltekintetű.

Gárdonyi Géza: Andorás körösztje
(részlet)

[…] Mer a világ urának sokféle a gondja.

– Hát akkor miért emlegeti kend mindig minden csekélységben?

– Az csak szójárás, tekintetes uram.

– Hát csak szójárás?

– Az. De azért van akarat rajtunk Istennek szent parancsolatából. Van. Mert az őrzőangyal miért volna kirendelve? Ló mellett ember, ember mellett angyal. De gonosz eb ám az ember, tekintetes uram.

– Hogyhogy Andorás bátyám?

– Hát úgy, tekintetes uram, hogy félre-félrehág a teremtett ember, kivált, míg fiatal. Hej, nagyokat ránt olyankor az angyal rajta.


Gárdonyi Géza: Angyal az iskolában
(részlet)

Egy fiúcskának valami belső baja volt. Ahogy ment az iskolába, megtántorodott és meghalt.

Az őrzőangyala felölelte a lelkét, és vitte fölfelé.

De a fiúcska sírva fakadt:

– Csak ma nem történt volna ez a halál! – mondotta. – Anyámnak holnap van a nevenapja. Örömnap minálunk. De ezentúl sír ő majd ezen a napon.

Éppen a Holdnál tartottak.

– Ülj hát ide le! – mondotta az angyal. – Visszatérek, és elrejtem a testedet. Két napig meg nem találja senki, meg nem tudja senki.

Hát visszaszállt. Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte a fiúcska furcsa alakját, és elment az iskolába.