Hubert püspök tisztelete főleg Lotharingiában, a Rajnavidéken és Belgiumban virágzik, de hazánkban is több történelmi szakaszban felbukkan.
A vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje.
Hubert († 727) a legenda szerint hercegi család elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer nagypénteken is kiment vadászni: hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét megváltoztatta. Annyi kétségtelen, hogy Lüttich első püspöke volt. Szentelését – ismét a legenda szerint – maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Hallali, hallali, hallali!
A fentiek arra engednek következtetni, hogy a vadász Hubertus Euszták középkori és észak-európai másolata volt (ami még nem kérdőjelezi meg egy bizonyos Hubert németalföldi püspök létezését), Euszták pedig eleve legendás alak lehetett. A szarvas, amelyik kettejüknek megjelent, eredetileg az ősszel felbukkanó szarvas-csillagzatok valamelyikét testesíthette meg. A mondák szarvasai az agancsukon hordozták a Napot vagy a sarkcsillagot, mindkettőnek ősi jele a kereszt. A naphordozó szarvas értelemszerűen a nappálya menti csodaszarvasok valamelyike, az ilyenkor már jól látszó Bika vagy még inkább az Orion (mint Szarvasfő), mely egyrészt maga is fontos kereszteződés csillagképe – a feje fölött keresztezi egymást a nappálya és a Tejút (aminek az agancsai közt keresztet viselő szarvas illő és egyben aktuális jelképe, mivel a Nap időszámításunk kezdetétől a nyári napforduló idején épp az Orion fölött jár), másrészt a csillagképet megszemélyesítő istenek és héroszok, a szarvas alakúak is, mint Aktaión és a hindu Pradzsapati, de maga a névadó Órión is ugyanolyan kivégzett áldozatok, mint a keresztre feszített Megváltó, a mi Csodafiúszarvasunk. A Sarkcsillagot viselő szarvas a lapp monda és a magyarok csodaszarvasünője lehet: ennek agancsa, a Cassiopeia csillagkép valóban hordozni látszik a Sarkcsillagot.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Csodaszarvas
A ránk maradt szarvasmondák egyik típusa alapjelentésében eredetmítosz; ilyen a magyar csodaszarvasmonda is. Hősnője totemállat, szarvasősanya, akit fiútestvérek űznek ragadozó állat vagy vadász képében, párosodnak vele, s általa népek alapító ősapái lesznek. És eredetmítosz olyan értelemben is, hogy e csodaszarvas egyúttal a vadászősök vezércsillaga, mely üldözőit jövendő hazájukba csalogatja. A mondabeli szarvasünő természetfölötti lény: ünő létére agancsos, esetenként hat lába van, emberi ruházat nyomait viseli magán (pl. díszes szalagot), csillagos a szőre, arany a patája, a Napot és a Holdat hordja szarván, testén. A különböző, egymástól távoli helyeken fönnmaradt szarvasmondák mellékesnek tűnő részletekben is hasonlóak (pl. a helyszín tekintetében: az ünő űzőit egy gázlón vezeti át).
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Már a nap is lemenőben,
Tüzet rakott a felhőben;
Ők a szarvast egyre űzik, –
Alkonyatkor ím eltűnik.
Cantata profana. A kilenc csodaszarvas
(részlet)
Román kolindaszöveg Bartók Béla fordításában
Volt egy öreg apó
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Szép szál kilenc fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre;
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.
Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsu szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.
József Attila: Csodaszarvas
(részlet)
Ükös ükünk, ősök őse,
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.
Űztön űzte kis sereggel,
éjten éjjel, reges reggel,
át az éren, át az áron,
fegyveres népű határon.
Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
(részlet)
Jaj anyám, jaj anyám, én jó édesanyám,
a szülői házban nincsen maradásom,
nekem a zöld erdő lehet csak lakásom,
gubancos nagy szarvam nem férne házadba,
temető-agancsom nem fér udvarodba,
az én lombos szarvam dübörgő világ-fa,
csillag a levele, tejút a mohája,
csak szagos füveket vehetek szájamba,
első-szőrű gyepet fonhatok nyálamba,
nem ihatok én már virágos pohárból,
csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból!
Lászlóffy Aladár: Csodaszarvas
(részlet)
…Beérnek egyszer, s mint a szarvast,
megnéznek holtan, összeesve.
Körüljárnak, s kicsit nem értik,
miért rohantam ilyen messze?
Kutatnak rajtam, bennem, – s végül
körül is néznek tán a tájon,
amelyre végig csak szorongva
gondoltam én is: megtalálom?…
Heltai Gáspár: Száz fabula
(részlet)
Egy igen szép szarvas talála egy igen szép forrásra. És midőn kévánságoson ivott volna belőle, és a vízbe tekéntvén szép szarvait meglátta volna, igen kezde azokat dicsírni és magát azokáért elhinni. De midőn lábait megtekéntötte volna, megutálá és megszidá azokat, vaj (úgymonda) vékony és kesken rossz marha: mire valók vagytok? Olyan kellemes vadnak olyan lábai legyenek-é? Mikoron kedig a forrásba nézvén eféléket mondana, hallá a vadászónak kürtelését, és az agaroknak sálpolkodását. És megijedvén, igen kezde futni.
Jókai Egy magyar nábob
(részlet)
XXI. A vadászat
Másnap korán reggel vadászkürtök ébreszték a vendégeket; sokan, kik a vadászatról gondolkozva aludtak el, kik a vadászatról álmodtak is, egyszerre talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik szerettek volna megalkudni magukkal még egy félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát ajándékoztak volna még örömest nehéz szempilláiknak, e föltételökben erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő zsibaj által, mely a Kárpáthy-kastélyt egyszerre fölveré; jövő-menő léptek, ismerős hangok kiáltozása a tornácokon, az udvaron csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől diszkréciót, kíméletet? A legfinomabb szalonember is, mikor vadászni készül, más csizmát húz, más sipkát tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja iszonyúan kopogni, mikor megy, és egészen más hangon beszélni, mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha valaki még ki nem nyitotta az ajtaját, azt felénekelték, s nehogy történetesen valamely mélyen alvó még erre se ébredjen fel, kisütögettek egynehány puskát az udvaron.
A vadászat szenvedélye különben ragadós; én még nem ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.
