Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, amikor III. Ottó Rómában történt elhunytával megüresedett a birodalom trónusa, császárt választottak, s isteni intésre, mindenki arra szavazott, akit akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik (Heinricus), aki fia volt ugyanazon nép Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével kitűnt, és híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében katolikus volt.
Tehát mindenki egybehangzó szavazatával és közös egyetértésével választották meg az isteni kegyelem rendeléséből, hogy földi országláshoz segítő szavazatok révén a mennyország csúcsaira is eljusson. Amikor az említett Henrik király még nem nyerte el a caesari, vagyis a császári méltóságot, megjelent neki Regensburgban Szent Wolfgang püspök egy látomásban. A király Szent Emmerám püspök és vértanú egyházában időzve odalépett Szent Wolfgangnak a bazilikában található sírjához, hogy imádkozzék. Mikor az Urat és Szent Wolfgangot készült legbensőbb kéréseivel megindítani, hirtelen Szent Wolfgangot látta megjelenni maga előtt, aki e szavakkal szólította meg: „Nézd meg figyelmesen a sír melletti falra írt betűket!” Csak annyi volt odaírva: „Hat után.” Az isteni elragadtatásból felébredve, a király fejében forgatta a látomás szűkszavú közlését.
